Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Duba Gyula: A Büdösvíz patkánya (Regényrészlet)
A Büdösvíz patkánya meg a Katócé újból víz alá kerül, tükréből csak a bokorfüzek bolyhai látszanak ki, és a gazdák csak reménykedhetnek, hogy az első kaszálás nem rothad el az új áradásban. Emberemlékezet óta így volt, és a falu meg van győződve róla, hogy így kell lennie... De Emit arra a régi világra, amelyről oly sokat hallott az öregektől, leginkább már csak a Büdösvíz emlékezteti. Sajátos a tízéves fiúgyerek emlékezete, miután nincsenek még vagy kevés élménye van, a látott és hallott dolgokból táplálkozik. S ahogy a kanyargós, fekete vízü meder, a holtág partján jár, ébren van s mégis mintha álmodna! A képzelete van inkább jelen, kevésbé a valósága. Emi nem horgászni járt a Büdösvízhez, tudja, hogy a holtág halainak a húsa is „büdös”, megromlott a testük, nem sokra menne vele. Céltalanul jött ki vasárnap délelőtt, őszre városi iskolába megy, gimnáziumban tanul majd Léván, nyugtalan, keres valamit, de nem tudja, mit?! S hogy ez a bizonytalan nyugtalanság tárgyat kapjon, történhetne valami, lehetne váratlanul felkelő és elrohanó nyúl vagy surrogva felrebbenő fogolypár, de leginkább hódpatkány lehetne a Büdösvízben, Emi úgy hallotta, vannak itt hód- patkányok, de ő még nem látta, szerene látni egyet, csak elképzelni tudja, milyen lehet a hódpatkány! Aztán jöhetne vadászember is, puskával a vállán erre ballaghatna a malomból Mészáros úr, megkérdezné öt, lőtt-e már hódpatkányt, vagy látott-e: milyen a hódpatkány? De más is jöhetne, bárki, ha valami érdekeset tud mondani vagy mutatni, s ha nem jön senki, az sem baj. Emi úgyis talál valamit, ami leköti a figyelmét, megmozdítja a fantáziáját és képzelődésre készteti, amúgy is gyakran csavarog egyedül, magányos alkat és ilyenkor jobban tud gondolkodni. Elég meglátni valamit, új ismeretlen dolgot, s agya máris foglalkozni kezd vele, ezért lenne jó egy hódpatkány, meglódulna a képzelete, dolgozni kezdene, biztosan olyan érdekes képeket varázsolna elébe, olyan hihetetlen képeket villantana fel, melyekből aztán varázsos történetek formálódhatnának, igaz mesék kerekednének, valóban igazak, hiszen maga látta a dolgot, amely kiváltotta a képeket, két szemével tapasztalta, csak igaz lehet. Emi képzelete tízéves kora ellenére olyan kerek meséket varázsol elő a semmiből, hogy csodaszámba mehetne, ha más is tudna róluk, de így is szépek és fontosak, csak egy parányi dolog kellene hozzá, eddig ismeretlen jel, legjobb lenne egy hódpatkány...! Ilyen gondolat volt az is, hogy a Büdösvíznek akár halott víz lehetne a neve. Pedig nem élettelen, valahogy mégis halott! Néha halakat lát benne, egyszer egy vízipókot, csigákat, máskor siklót, csiborokat, még rákot is! Mégis élettelennek tűnik fel, halottnak. Emi szereti a meséket, sokat olvas és megjegyzi magának azokat a dolgokat a könyvekben, melyeket aztán összevethet az élet dolgaival. Például a holt árkot néha olyan mesebeli morotvának véli, melynek története lehet s talán egy sárkány lakik benne, de ez nem biztos... Gyakran jár erre, igazából kedveli a Büdösvizet, bár viszolyog is tőle, néha borzasztja, ijesztő sejtelmekre készteti, mégis ismét és ismét eljön erre, valamire vár, hogy megpillantja, nem a sárkányt keresi, ha itt van is, biztosan láthatatlan, de talán egy hódpatkány... az öregektől hallót-
