Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Duba Gyula: A Büdösvíz patkánya (Regényrészlet)
A Büdösvíz patkánya (Részlet Duba Gyula Valami elmúlt - Érni gyerekkora című készülő regényéből) A Gyarmat határát egykor vizek uralták és az emberek alkalmazkodtak hozzájuk, szeszélyeiket megszokták, belenyugodtak kiszámíthatatlanságukba. Nem lázadtak ellenük, inkább igyekeztek kihasználni őket, hóbortosságukból is hasznot húztak. Nem is voltak ezek nagy vizek. A Garam valahol a közelben, órányi járásra folyt a falutól, mégis messze, valahol a távolban, megtapasztalhatatlan valóságban, csak a híre lehetett élő meg a kétségbevonhatatlansága, akár a legendás dolgoknak, mesebeli jelenségeknek, melyek mégis léteznek. Leginkább az ijesztő hírek jutottak el a faluba, amikor őszi esők után vagy tavaszi olvadás idején a Garam betört a falvakba, elöntötte a szérűket, magával ragadta az udvarokból az ölfát és elúsztatta a szénaboglyákat meg a lóhere kazlakat. A gyarmati határ vizei csak patakok voltak, a Szikince, meg a Perec, a Kompa-patak és az ezeket összekötő, számos ér és árok, melyek tavasszal megteltek vízzel, kicsaptak medrükből és tengerré, majd mocsaras-lápos rét- séggé változtatták a fél határt, zsombékos, buckás senkiföldjévé, mert ilyenkor megközelíthetetlen volt a Bokros meg az Alsó- és Felsőirtás, a Katócé és a Számla is, de még a Törökölés dűlői is, ahol a hagyomány szerint egykor nagyszámú török portyá- zó sereget koncolt fel a végvári katonaság és a falu férfinépe. Víz tehát minden tavasszal volt bőven, s amikor az áradás visszahúzódott és levonult dél felé, és a rétek kizöldültek, majd buja színes füvekkel pompázni kezdtek, az emberek megnyugodtak és kedvtelve szemlélték a mezőség új életét, s a szénakaszálásra készülődtek. A történelmi múlt engedelmességre szoktatta a táj népét. A hitük is ilyen forrásokból táplálkozott, vallásuk arra nevelte őket, hogy az ember sorsa eleve elhatározott, isten mindenki életútját megszabta, nem kell nyugtalankodni, tűrni kell s elviselni a nehézségeket, megoldani a gondokat. Az emberrel, állattal, az egész világgal csak az eshet meg, aminek meg kell történnie. A vizek is a teremtő akarata szerint viselkednek, nincs mit tenni, ha a Bokrost elönti az áradás, várni kell, míg elfolyik a víz, beissza a föld, dús lesz a sarjú, isten akarata rendíthetetlen! A szikkadó vizenyős rét- ségben kihajtanak a bokorfüzek, a mélybe húzódó csermelyek helyén dús, üdezöld bunda nő a föld testén, s az emberek kiváló lovaikra és bőtőgyű teheneikre gondolnak. Elégedetten nézik a vizek helyén a sarjadást. Hacsak a késő tavaszi záporok, a bőséges májusi esőzések nem késztetik ismét a patakokat, hogy dagadjanak és megduzzadjanak, s újból kilépjenek kacskaringós medrükből, mert akkor a Bokros, Duba Gyula
