Irodalmi Szemle, 2008

2008/1 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Csáky Károly: Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén (1) (tanulmány)

MÚLT ÉS EMLÉKEZET

Ady szerint pedig Mikszáth ,Minden írása krisztusi cselekedet, fölemel, megkaczagtat, feledtet s példát ad alkalmas idegrendszerű lényeknek, hogyan kell az életet elviselni tudni, szépen, bölcsen, emberien. ” ( 1910. 417. p.)

A szülőföldszeretet, a népe s általában az ember iránti tisztelet élete utolsó napjaiig elkísérte őt. így lehetett nagy, így tudott saját környezetén kívül mást is meglátni és láttatni. A szülőföldjéhez mérte a világot, a világhoz önmagát. A megannyi sajátos vonás, a hol rejtekező, hol pedig felszínre törő források teljesedtek ki benne, illetve műveiben egyetemessé.

Mi most csak a szűkebb szülőföldet, a szomszédos falvak Mikszáth-emlékeit járjuk be képzeletben. Keresve azok irodalmi vonatkozásait, illetve mai nyomait. Kata- fürdő az első megállónk. Csak Mikszáth nevezte így, valójában a Zsély melletti Sósárról van szó. A meredek tölgy- és akácerdőkkel övezett gyógyforrást egykor egészséges levegője, kies vidéke, különös flórája és hatásos vize miatt keresték fel többen is. Biztosan tudni lehet, hogy vendége volt a fürdőhelynek több alkalommal maga Mikszáth is. Nem csoda, hisz a szomszéd falubéli fiatalember útjai gyakran vezettek errefelé, elsősorban a megyeszékhelyre, Balassagyarmatra. A Prakovszky, a siket kovács című művében arról ír, hogy legény korában a vasárnapi istentiszteletek helyett gyakran eljárt ide maga is kuglizni. „Vonzó mulatság, mert új. Igaz, hogy csak fából vannak benne a dámák, de talán jó is. Az ember leüti őket, de ők le nem ütik az embert. ”

Többször emlegeti a fürdőt könyvében Mauks Ilona is. Megismerekedésük után egyik ismerősüktől Mikszáth sósári kiruccanásairól értesült Ilonka: „időközben azonban a zsélyi fürdőből Hámorynétól - aki ott nyaralt - levelet kaptam, melyben írja, hogy Mikszáth majd mindennap ott van, és a leányos anyáknál (...) udvarolgat”. (Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. 67. p.) O is eljárt ide, még házasságuk előtt, s Mikszáth- tal is találkozott itt. Egy Szklabonyáról írt levelet is idéz, melyben így ír neki Mikszáth: „//« szombaton jön Gyarmatra, akkor vasárnap vegye rá Szudynét, hogy jöjjenek ki Zsélybe, ott találkozunk... ” A találkozás valóban megtörtént, amit ugyancsak Mauks Ilonától tudunk: persze, vasárnap délután kimentünk Zsélybe. Ott egész idő alatt együtt voltunk, sőt még azon este be is jött hozzánk Gyarmatra ”, ( 70. p.) Az édesanyjának is a zsélyi fürdőben szerette volna bemutatni Mauks Ilonát Mikszáth.

S eljártak Mikszáthék később is ide, amikor már neki is egyre nagyobb szüksége volt a nyugalomra s a fürdő jótékony vizére, levegőjére. És felbukkan Zsély az írásokban más vonatkozásban is. Mint a feleség írja, az író gyermekkorától bámulója volt e tájnak, csodálta annak minden rezdülését; akárhányszár átutazott rajta és szemügyre vette azt, nem unta meg nézni az óvári hegyeket vagy a zsélyi templom keresztjét, mely faluját elehagyva, nyomban felbukkant egy fordulónál. Egy későbbi otthontartózkodás kapcsán Mauks Ilona is ír a zsélyi templomról: „Boldog ideje volt ez Kálmánnak, hiszen ezen a vidéken minden fű, fa gyermekkorára és régi novellatémáira emlékeztette. A verandáról látta a zsélyi templom keresztjét fényleni; ha kimentünk az országúira, szemei a meghatottságtól ragyogtak. ” (208. p.)

Valószínűleg barátai is lehettek itt neki, köztük valamelyik helybeli pap, akitől- a feleség szerint - A lohinai fű témáját is hallotta. Sajnos, ma szomorú látvány fogadja az embert a fürdő tájékán. A szép épületek tönkrementek, a környéket bozót és