Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Szalay Zoltán: Fűrészpor (novella)
Szalay Zoltán kisfiú, amikor látta, hogy a sötét alak éppen a fészerajtó felé közeledik, fedezékbe húzódott: a láda mögé; volt ideje még azonban rá, hogy lezárja a ládát. Csendesen, mintegy szemérmesen lihegett a fiú. Ernyedten lóbálta a fejszét, a másik kezében pedig egy csenevész faágat gyürögetett. Félelmetesen hosszú és vastag ujjai voltak, ez volt rajta a legszembetűnőbb, mert egyébként egész megjelenése nélkülözte a feltűnést, alakja és termete tökéletesen átlagos volt, arca elnyűtt, akár egy kóbor kutyáé. Mindenhonnan csurgott róla a veríték, messziről büzlött, ócska inge testéhez tapadt. Csikorogva köhögött, miközben leült a ládára. A fejsze kiesett a kezéből, a lába mellé, lehajolt, megigazította. A kisfiú igyekezett visszatartani a lélegzetét. Néhány centiméter választotta el egymástól a testüket. A kisfiú látta maga előtt a szavait, ahogy dadog, dadogja, hogy izé. Szétizé. Ráizé. Megizé. Nem bánt ez senkit, a barma, ez is ráragadt a fiúra, a kocsmáros mondata. A kisfiú nehéznek érezte ezt a mondatot, úgy érezte, nem bírná felemelni a földről. Egyesek azt mondták róla, az ilyen nem is tagja a társadalomnak. Mások azt mondták, szegény szerencsétlen, vagy azt, szegény hülye. Egy ideje főleg a szomszéd bácsinak dolgozott. Járt egy lányhoz, akihez mások is jártak, fiatal lány volt, néhány évvel idősebb csak a kisfiúnál, a szülei ritkán jártak haza. A fiú olykor nála aludt. Amikor nem, máshol, ahol tudott. A kisfiú még nem látta ezt a lányt, azaz látta, de csak távolról, látta, hogy az ott a lány. A lány is rátapadt a fiúra, ráenyvedt, gondolta a kisfiú, meg hogy mi ez. S most itt ül, a ládán, amely tele van izgalmas iratanyaggal. Hajszálairól hatalmasan zuhantak a verejtékcseppek a puha porba, jókora krátereket képezve. A kisfiú mozdulatlanul guggolt, a lába közt keményen dudorodni kezdett a nadrágja. A fiú testének melege és bűze simogatta, s mintha érezte volna a földön pihenő fejszéből áradó hideg erőt is. A fiú fészkelődni kezdett, nem állt fel, csak megemelte az ülepét, majd visz- szazöttyent. Mozdulatával egy csomó fürészport kavart fel. A szemcsék szerterepültek, s a kisfiú egy lélegzetnyit beszippantott az orrán át. Egy pillanatra mélységes csend telepedett mindenre, s ez épp elég volt, hogy érezze: nem tudja visszatartani, tüsszenteni fog.
