Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Gyüre Lajos versei (A hajad, Tisza partján 2, Tavaszi halk ima, Mi tart még)
A hajad A hajad, a szemed, a szád, a bokád, a combod íve - mondd mi vezet mindig vissza hozzá?! Hangod bársonya betakar, testemre ráborul lágyan, simogat, becéz, magába zár a kar. A nevető arcod gödre, a telt emlők harangja, csípőd ringása fogott meg örökre?! Hol a rejtély, a zár nyitja, agyad kamráiba rejtve őrződ a kulcsot, mi szívedet kinyitja?! Testem forró tűz járja át, vulkán se tör ki ily erővel, hogy perzselőn elégesse önmagát. Valami sugár, fura láz hajt feléd szakadatlanul, egyszer felemel, majd újból megaláz. Egymáshoz láncolva, kötve szeretlek így is, míg végül kezed eleresztve hullok a rögre. Tisza partján 2 (posztmodern tragédia) vizek paskolnak kihull a napfény bogárerdő temetővirág valami itt belül néma gyaloglás öklendezés halott őrület agyonmosott gondolatfoszlány a jégszekrény falán hányás után lehugyozott tüzparázs töppedt bakancs szájtépés exhibicionista ádámok parttalan magamutogatása angyalcsinálók vérfolyója hordók öble ciánmező tátogó halak aranyköd pikkely haleledel manna tiszavirágtánc a világ púpján elúszó zsírfolt nyársonsült napszelet visszapillantó tükör fénynyaláb eső savanyú bélsár özönvíz szindróma. Gyüre Lajos versei
