Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Kopasz Katalin versei (párbeszéd, győzelem, méla lesben, vadat és halat s mi jó falat…)
Kopasz Katalin versei sürgés-forgás szorgalmas futkározás majd egy kis séta a szilárd gyümölcsízen át lakmározás után diadalív-állítás és hangyaszázados csipkelődés az édes illatokra csábító körforgalmas hadszíntér-palettán de hirtelen felbukkan ki mindezt kínálta s a nyüzsgő jólét felszínén már lenyomata sem marad a morzsának. méla lesben idő (k) közben járom a füzéri várhoz vezető hegymászói taktikás nem macskaköves utam behálóz a történelem maradványa s a pince mély csöndje melyet megtör a vérpezsdítő bakkhoszi mámor majd kicsalogat a nap fénye hogy helyreállítsa testem ideális hőfokát bármerre tekintek dézsá vüzöm a villásreggeli után az estebédről fantáziázom a látvány hatására fokozódik agy és gyomor játéka a kongó ürességgel az éhségérzet igazi ópiuma a friss erdei levegő: mélázom egyet ... vadat és halat s mi jó falat : a vár urai ma nem tálalnak mivel csak távoli illatot sejtet a nagyfalat szemem újra ügyre veszi az idő ( k ) közben értékeit vesztett nagy falat hiába vártunk nagyvadat a vadász kiűzte országából így csak hűlt helye és a korgó gyomor maradt.
