Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Kopasz Katalin versei (párbeszéd, győzelem, méla lesben, vadat és halat s mi jó falat…)
párbeszéd csukd be szemed hogy láthasd azt a világot mely távolról közelít feléd általam kap létérvényt mert történetét én formáztam közepéről - hallod - egy gyermeki hang kiált melyet a felnőtt modor megszokásból nyugovóra küld s clcsitít: tente tente! jó éjszakát! elringat a szó befed a puha takaró mese ... mese ... halk lépteket hall a gyermeki rejtély s a bizonytalanságig sodródik lúdbőrzik - látod - mikor felbukkan a mogorván meresztő dajka a hitszegő kitől elfordult a mesék világát ízlelgető gyereksereg s most ekképp zengő következtetést hallat: micsoda kecsegtető csemege —játék ez már uncsi! ... fuss el véle! mikor kinyitod szemed elborzaszt a látvány az időrögzítőn nyomtatott képek és torz karakterek a hangrögzítő sem közvetít mást csak részletet a mormoló dajkai beszédből ismétli az eltűnt idők őrült következtetéseit ha újra indítod és figyelmesen hallgatod megőrizhetsz egy közös emberi titkot mely egyénszínű hangokban cseng s átsugárzik őszinte arcú lényeden. győzelem indul a haddelhadd a gyalogos hangyacsapat finom a csokimáz s kecsesen lépked ki falatozásra vágy hozzálátnak: daraboznak s utat vájnak a szilvás ízek birodalmán át Kopasz Katalin versei
