Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Csáky Károly: Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén (1) (tanulmány)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET CSÁKY KÁROLY Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén (1) Sokan megállapították már előttem, írók, irodalmárok és helytörténeti kutatók- de elmondtam s leírtam magam is többször - , hogy aligha van magyar író, akinek munkáit a szülőföld a maga rekvizitumaival és szellemiségével mélyebben áthatotta volna, mint Mikszáthéit. Az írót s annak müveit valamennyire is ismerő embernek lehetetlen úgy átutaznia a jó palócok és a tót atyafiak földjén, a Körtös-patak völgyén, hogy ne akadna a legapróbb dolgoknak is irodalmi nyomaira. Hisz itt a szülőfalu, Szklabonya, melyet neveztek Kürtabonynak és Mikszáthfalvának is, de maga az író emlegette Bodoknak is. Gyakran írt e helyről, annak kovácsműhelyéről, savanyúkútjáról, Szent Vendel-kápolnájáról és temetőjéről, Bágy-patakjáról és malmáról többek közt. De megidézhetnénk segítségével a szőkébb régiót is: dél felől a megyeszékhely-rangot elért Balassagyarmatot hivatalaival, vásáraival együtt, vagy Mohorát, a feleség faluját, hogy Horpácsról, az utolsó állomásról már ne is beszéljünk. S képzeletben apeszerényi csárdát vagy a zsélyi Kata-fördőt, azaz Sósárt is körbejárhatjuk Mikszáthtal. Nyugatra az Ebeck felé tartó, füzfaparipáján a nagyszülők felé vágtató ki Mikszáthot látjuk. Északon ott kéklenek a kékkői hegyek a gózoni Szűz Máriával, de előttük már a nagykürtösi evangélikus templom piros tornya látszik. Ha pedig benyitunk, ott a keresztelőkút, amely fölé a kicsi Mikszáth-gyermeket is odatartották 1847. január 17-én. S előttünk sorakozik a megannyi novellahős: Galandáné, Palyus, Csűri Jóska, a Péri lányok, Sós Pál Szkla- bonyáról, Prakovszky Krizsnócról; ott vannak a képzeleltbeli képcsarnokban a kíváncsi kocsisok a kürtösi és a bodoki kovácsmühelynél, látjuk az ebecki Szepi bácsit a peszerényi csárdánál s még sok-sok más alakját a szülőföldnek. Hogy valamennyien jelen lehetnek a mindenütt érdeklődéssel figyelt nagy és egyetemes tablón, Mikszáth elperelhetetlen érdeme. S ezáltal lett ő is az egyetemes magyar, sőt az európai irodalomnak is nagy alakja. Mondhatnók, a szülőföld által vált azzá. Mikszáth szülőföldszeretére, az általa olyannyira kedvelt tájra Móricz Zsigmond is felfigyelt, s így írt 1910-ben a Vasárnapi Újság 20. számában: „Kedves vidék s van valami sajátságos naiv, lágy tónusa, a mely színekben, vonalakban, s magában az életben, a mely itt virul, egyformán uralkodik. ” (418. p.) Móricz úgy látta: ,.Mikszáth az igazi földesura ennek a vidéknek. S milyen gazdag ember, nincs ugyan sok ezer holdja, mert a tájék nem feltűnően változatos nála, de mennyi jobbágya van! Szeri-száma nincs a népeinek. S milyen szeretettel nézi, hogy figyeli őket, hogy ismeri az apró-cseprő dolgokat is, és mennyi töméntelen furcsát tud róluk. S míg az íróasztal mellett ül, a bűvös toll úgy felemeli, átvarázsolja, hogy egy perez alatt ott sétál a mezőn, a falun, a kis városaiban, bekukucskál félszemmel az ablakokon, s belelát a szivekbe. (...) S íme az igazi földesur a magyar föld egyik legszegényebb vidékén, legkisebb lelki arányú néprétegével, kiélt földön, rossz erkölcsökkel teli világban, olyan gazdálkodást folytat, hogy a világirodalom nagyhírű birtokosai közé kerül. ” (418. p.)
