Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - ANKÉT - Helyünk Európában... (Részvevők: Csáky Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Görömbei András, Lovász Attila, Pomogáts Béla, Kérdező: Fonod Zoltán)
ANKÉT létrehozását és munkáját, eredményesen építgetheti a „határok feletti nemzetközösség” fogalomkörét s annak gazdasági, spirituális és életérzésbeli lehetőségeit. Célkitűzései politikusak, ésszerűek és jóindulatúak. * A jogállamiság keretei és az Európai Unió normái érvényesítése mellett (beleértve az autonómiák rendszerének a megteremtését is!) mi lehet a biztosítéka annak, hogy a magyar nemzetközösség hosszú távú jövőképe elérhető közelségbe kerüljön? POMOGÁTS BÉLA: - Ennek a biztonságnak három feltétele, mondjuk így: garanciája létezik. Először is maguknak a kisebbségi közösségeknek az akarata, elszántsága, összetartása és józan politikai cselekvése. Sohasem győzöm hangsúlyozni, hogy az elszántságnak a józansággal kell együttjámia, és viszont. Másodszor: a magyarországi politikai, kulturális és társadalmi élet szolidaritása (ez a jelenben, sajnálatosan, nem működik megfelelő módon), amely készséget tanúsít a kisebbségi magyar közösségek politikai, erkölcsi - és anyagi támogatására, sőt ennek érdekében áldozatokat is hajlandó hozni. Nem tartom helyesnek, hogy jelenleg (és persze a közelmúltban is) jóval nagyobb költségvetési összegek jutnak nem mindig megfontolt kormányzati szándékok megvalósítására, mint a határokon túl élő magyarok támogatására. Az a néhány milliárd forint, amelyet a kisebbségtámogatás jelent, más tételekkel összemérve, nevetségesen alacsony. Harmadszor: az európai nemzetek közösségének figyelme és jóindulata, amelynek az uniós rendszerben lehetne (kellene) érvényesülnie. Ebben a tekintetben még igen nagyok lehetnek a tartalékok (például az emberjogi kérdésekre érzékeny vagy a huszadik század háborúi következtében ugyancsak érzékenyen érintett és súlyos veszteségeket elszenvedő országok részéről), okos politikával (diplomáciával) lehetne a jóindulatnak és cselekvőkészségnek ezeket a lehetőségeit megnyitni és felhasználni. GÁL SÁNDOR: - Nem tudom, nem is sejtem, mi lehet az „elérhető közelség” a felvetett kérdésben. Azt azonban tudom, hogy amíg nem áll az elérhetőség mögött egy gazdaságilag és politikailag egységes és erős Magyarország, addig felelőtlenség a magyar nemzet jövőképéről beszélni, bárha tudom: a zuhanás is repülés... CSÁKY PÁL: - Az életerő, az élni akarás. Ebbe beletartozik az is, hogy meg kell fordítani a negatív demográfiai folyamatokat, beletartozik, hogy okosabban kell intézni közösségi ügyeinket Budapesten, de a szomszédos államokban is, s jobban, hatékonyabban kell megszerveznünk önmagukat. Dolgozni kell, bölcsebben és szervezettebben, mint eddig. Az esélyünk adott, rajtunk is múlik, mit tudunk kihozni belőle. Nagyon jó lenne, ha az elvesztett 20. század után a 21. században végre a győztesek közt lennénk. LOVÁSZ ATTILA: - A jogállam nem ismerhet nemzeti kisebbséget. Ha ismer, akkor ismeri a másodrendű polgár fogalmát is. Bár a liberalizmust alaposan lejáratták tájainkon, mégis abból a liberális alapelvből indulok ki, hogy , jogaink nem azért vannak, mert valaki megadta őket, hanem azért, mert élünk”. Minden egyéb körülményekre és jelen állapotokra hivatkozó emberjogi aktivitás nem más, mint deformált állapotok helyreigazítása. Tehát taktika. Stratégiának kevés. Az egyre terjedő etnobizniszt pedig más ankét, más újságcikk témájának tartogatom. GÖRÖMBEI ANDRÁS: - A jogállamiság keretei és az Európai Unió normái