Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - ANKÉT - Helyünk Európában... (Részvevők: Csáky Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Görömbei András, Lovász Attila, Pomogáts Béla, Kérdező: Fonod Zoltán)
ANKÉT fontos lehetőségek a magyarság számára ahhoz, hogy a magyar nemzetközösség más nemzetközösségekkel egyenlő esélyűen biztosítsa jövőjét. Ehhez azonban a magyarságnak meg kell teremtenie a legfontosabb nemzeti kérdésekben a politikai ellentéteken felülemelkedő nemzeti egységét. A nemzeti összetartozás-tudatot erkölcsi és gondolati szempontból hibátlan elvekre kell építenünk. DUBA GYULA : - Nemzetközösségünk hosszú távú jövőképe? Talán az lehetne, hogy alkotó természetű, másokkal barátságos, önmagunkhoz hü nép legyünk a Kárpát-medencében. Ennek számos lehetőségéről szóltam, még többet ajándékként vagy próbaként hozhat a jövő! * A jövő számára talán jelzésértékű az is - és ezt akár a nemzetpolitika sikereként is elkönyvelhetjük! hogy a kisebbségi jogok (az említés szintjén!) megjelentek az EU- „alkotmánytervezetében ", a jóváhagyásra váró szerződésben. Itt tart velünk a világ! Szerény reményeink mellett - és ellenére! - mégis okkal és joggal kérdezzük: Lesz-e fény (és mikor?) — az alagút végén? POMOGÁTS BÉLA: - Valóban az „alkotmánytervezet” (amelyet persze még egyetemlegesen el kellene fogadni, és ez éppen most zökkenőket szenvedett) nagyon jótékony lehetőségeket kínál, és ezekre a jövőben építeni lehet. Mindez azonban senkit sem ment fel az önálló felelősségvállalás és cselekvés erkölcsi kényszere alól, különösen nem menti fel a magyar (a magyarországi és a kisebbségi) politikacsinálókat, az értelmiséget, az egyházakat. A „fény” ugyanis nem nagyhangú szólamokból, politikai kortesbeszédekből, egyéni karrierhajszákból ered, hanem személyes és közös felelősségvállalásból, tervezésből, megfontolásból, elszántságból és főként cselekvésből. Máskülönben könnyen úgy járhatunk, hogy kijutunk (vagy azt hisszük, hogy kijutottunk) az egyik alagútból és nyomban ott van előttünk egy másik alagút. GÁL SÁNDOR: - Ahhoz, hogy az alagút végén a fény megjelenhessen, előbb kellene egy használható alagút. Bár fény talán még volna, de hol van nekünk egy valamire való alagutunk?! CSÁKY PÁL: - Ne feledjük: az Európai Unió mi magunk is vagyunk. Az Európai Unióban olyan erővel lesznek jelen a kérdések és a megoldások, amilyen erővel mi azokat az asztalra tudjuk tenni. Optimistáknak kell lennünk, s ha csak araszolgatva is, de előre kell mennünk. Ezért szavaztuk meg a parlamentben a Lisszaboni Szerződést is. LOVÁSZ ATTILA: - Az EU alkotmánytervezete túl bonyolult és mesterségesen túlbonyolított dokumentum, kompromisszumok, érdekérvényesítő csoportok, államok, kormányok egyezkedésének eredménye. Még az is kérdéses, lesz-e egyáltalán. Az említés szintje nem eredmény, az EU alapokmányának szövegezése nemzetállamok Európájában nem megoldás. S a fény az alagút végén? Talán az a remény, hogy Európa felismeri, a globális világban mint közösség erős, lett légyen akárhány tagja, beszéljenek benne akárhány nyelven, dicsérjék az Urat katedrálisban, imaházban vagy zsinagógában. Mint 550 milliós, nagyjából azonos kultúrájú, a történelem során sokszor vitatkozó és viszálykodó, mégis, a világ más kultúráihoz viszonyítva relatíve egységes kontinens lesz versenyképes. Ellenkező esetben egy soha meg nem alakult, de éppen széteső
