Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Szénássy Zoltán: Ércbe öntött emlékezet (emlékezés a Jókai-szobor felállításának 70. évfordulójára)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET gaitól. A magyar iskolákat és egyesületeket feloszlatták. Ezzel kinyilvánították, hogy az új állam nemzetállam lesz. A magyar szobrokat ledöntötték, az emléktáblákat összetörték. így Komáromban 1945 májusában a parkban lévő Honvéd-szobrot, majd október 10-én a Klapka-szobrot távolították el. 1946. április 30-án került sor a Jókai-szoborra. Amikor másnap, május 1-jén a hajógyári munkások (kb. 500 főnyi tömeg) a Nádor utcán meneteltek az ünnepi gyülekezőre, megdöbbenve látták, hogy a Jókai-szobor- nak hült helye van. Tarics István, a nagy bajuszú szocdem harcos a menetet megállította, felállt az elárvult alapzatra, és szó szerint a következőket mondotta: ,+4z európai kultúra nevében tiltakozunk Jókai szobrának eltávolítása miatt!" Majd a sok százfőnyi munkástömeg egy emberként kiáltotta: „Tiltakozunk, tiltakozunk, tiltakozunk!” E történelmi eseménynek szem- és fültanúja voltam úgy, ahogy a Klapka-szobor ledöntését is végig kellett néznem. Természetes, hogy a Jókai-szobor ezzel még nem került vissza eredeti helyére. A száműzetés éveit a szobor a Munkásotthon udvarán vészelte át. Újabb felállítására 1952. szeptember 28-án került sor. Sajnos ezt a napot Berecz Gyula már nem érhette meg, mert 1947-ben - sok ezer komáromi őslakos polgárral együtt — a kitelepítés lett az osztályrésze. Ezt az akciót a politikusok — manipulálva a történelmi igazságot — „lakosságcserének” nevezik. Holott ez is diktátum volt a javából, vagyis a régi latin közmondás gyakorlata érvényesült: „Vae victis!” — Jaj a legyőzőiteknek! Ugyanis, amíg Magyarországról az önkéntesség alapján települtek át, addig Csehszlovákiából erővel, a kényszer hatására, zokogva hagyta el a magyarság őseitől örökölt szülőföldjét. — Az öreg fát nem lehet átültetni. Ez az arany mondás nyert hitelt Berecz Gyula tragédiájában is. Szülőföldjét, vagyis Komáromot elvesztve, Árpádföldre került Magyarországon, ahol alig pár év múlva, mindössze 57 évesen, 1951-ben meghalt. Művészi nagyságát Csallóköz és Mátyusföld templomai és temetői hirdetik, melyekben számtalan alkotás őrzi emlékét. Jókai szobra ugyan már 1952-től a helyén állt, de tisztelegni nem volt szabad előtte. A komáromi gimnázium (akkor 11 éves iskola) 10. évfolyamának B. osztályos tanulói 1962. március 15-én megkoszorúzták Jókai szobrát. (És mai kor embere, jegyezd ezt fel! A magyar iskola magyar diákjait ezért 2-es magaviselettel büntették.) Csak 1964 óta tiszteleghetünk bántatlanul Jókai szobra előtt, a Jókai Napok keretében, illetve 1991-től március 15-én is, hisz ennek a napnak egyik hőse Jókai Mór volt! Szénássy Zoltán * (A mi Jókai-gyászunk, 10. o. Kiadja Komárom szab.kir.város közönsége... 1904.)
