Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - ANKÉT - Helyünk Európában... (Részvevők: Csáky Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Görömbei András, Lovász Attila, Pomogáts Béla, Kérdező: Fonod Zoltán)
ANKÉT CSÁKY PÁL: — Az európaiság az én értelmezésemben elsősorban civilizáltságot jelent. A civilizáltság része az empátia is, amely nélkül sem az egymás mellett élő népek, sem a többségi-kisebbségi viszonyban élő népek esetében nem remélhető őszinte közeledés. Azt hiszem, nyíltan ki kell mondanunk, Szlovákiában elsősorban a civilizáltság szintjével van gond, amelyet tetéz még az a tény is, hogy - fiatal ország lévén - az ország szellemi és politikai elitjének nincsenek állam- és társadalomigazgatási tapasztalatai. Nekünk azonban tennünk kell a dolgunkat, lassú lesz az előrehaladás, de szerintem a dolog nem esélytelen. LOVÁSZ ATTILA: — Az Unióban — sajnos - megerősödni látszanak a nacionalista ideológiák, s az ezen ideológiákat elfogadó csoportosulások. Komoly tanulmányt igényelne, miért van ez így. A szélsőségek alapvetően mindig ott jelennek meg, ahol felütötte fejét az elégedetlenség. A rendszerváltást követő években Európa keleti vidékein a szociális lemaradás, a „legatyásodás”, a rendszerváltozás veszteseinek elég nagy csoportja jelenti az elégedetlenkedők bázisát. Az elégedetlenség érzésének csökkentéséhez néhány szelíden amatőr javaslat: tiszta és átlátszó döntéshozatal, a rendelkezésre álló források szétlopása helyett területfejlesztés, a teljesen fölösleges agyonszabályozás helyett működőképes munkaerőpiac, az egyre drágább energiák helyett alternatív források kutatása, a roppantul gyors s nyilván emiatt pszichésen nehezen feldolgozható városiasodás lelassítása, az ivóvízzel való gyalázatos pazarlás meggátolása, a társadalmi szolidaritás újrafogalmazása. Mindezen kérdésekben komoly deformációkat tapasztalhatunk, bizonyos forrásokkal pazarolunk, más forrásokat urambátyámviszonyokban herdálunk el, s a társadalmi szolidaritást teljesen devalváltuk, hiszen már csak hatalmi módon erőszakolható ki. A deformációk megmaradása a szélsőségek malmára hajtja a vizet, hiszen a felelősséget - az egyén felelősségét - oldja fel nehezen definiálható csoportokban, a kellemetlen folyamatokért a felelősséget idegenre hárítva, természetesen az idegent definiálva is. S mi köze mindennek a nemzeti kisebbségekhez? Csak annyi, hogy anakronisztikus módon még mindig vannak, válsághelyzetben pedig bűnbakként felhasználhatók. GÖRÖMBEI ANDRÁS: - Az Európai Unió létrejötte nem oldotta meg a Kárpátmedence népeinek együttélési gondjait, de megteremtette a lehetőségét az európai szemléletnek és magatartásnak. Az Európai Unió semmibe vész, ha nem biztosít többségi és kisebbségi tagjainak egyaránt azonos emberi esélyeket. Ha valamely ország az Európai Unió tagja, akkor annak elemi kötelessége az Európai Unió normáinak a tiszteletben tartása és érvényesítése. A kisebbségi magyarság élete azt tanúsítja, hogy a rendszerváltozás nem a méltó emberi életformát, hanem csak a menekülés esélyét biztosította számára. A rendszerváltozás folyamatában a kisebbségi magyarság létszámának újabb nagy fogyatkozása következett be. Ez csak azzal magyarázható, hogy a kisebbség nem látja biztosítottnak a méltó, a többség tagjaival azonos minőségű élet lehetőségét. Az ilyen különbségtevés viszont az Európai Unió létének értelmét és hitelét is megkérdőjelezi. Az Európai Uniónak egyforma esélyeket kell biztosítania minden tagja számára. Ez csak akkor lehetséges, ha az alapvető emberi normák tiszteletben tartása nem sérül. Európában legalább kéttucatnyi kisebbségi autonómia működik. Ezek példája azt mutatja, hogy Európában megvalósított emberi lehetőség az egyéni és a közösségi autonómia, önrendelkezés. Az Európai Uniónak elemi érdeke, hogy tagjai jól érezzék ben
