Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - ANKÉT - Helyünk Európában... (Részvevők: Csáky Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Görömbei András, Lovász Attila, Pomogáts Béla, Kérdező: Fonod Zoltán)
ANKÉT Belgiumban is. Az esetek többségében, sajnos, a svéd/finn modell nem gesztusértékű példa, inkább provokáló közhely... Mi legyen, mi lehet akkor a (történelmi) nemzeti kisebbségek sorsa, hogy ne azonosítsák őket a bevándorlókkal, és a többségi nemzet vezetői éljenek (és ne visszaéljenek!) azokkal a jogokkal, melyek megszüntethetik a diszkrimináció minden formáját, megnyilvánulását? POMOGÁST BÉLA: - A közép-európai kisebbségi közösségeknek, de szűkítsük le most ezt a magyarokra, meggyőződésem szerint, négyszeres „politikai térben” kell (kellene) tevékenykedniök. Először: saját körükben, ahol is megkerülhetetlen feladat a minél teljesebb és hatékonyabb közös cselekvés kialakítása. A kisebbségi magyar közösségek nem engedhetik meg maguknak azt az öngyilkos gesztust, hogy (miként ezt Erdélyben teszik) egymás között torzsalkodjanak. Másodszor: a többségi nemzettel e- gyütt: együttműködve, vitázva, ha kell, küzdve abban a keretben, amelyet az adott állam (például Szlovákia) megjelölt. Harmadszor: az egyetemes magyar nemzet körében, természetesen a mindenkori magyar kormányzattal együttműködve, ha kell, vitázva, de mindenképpen kezdeményezéseket indítva, kritikai pozíciót elfoglalva. A kisebbségi magyarság képviselőinek és szakértőinek jelen kell lenniök a magyar nemzeti kultúra intézményeiben és fórumain is, kihasználva azt a szellemi, erkölcsi és politikai erőt, amelyet ezek az intézmények és fórumok jelentenek. Végül negyedszer: az Európai Unió közös fórumain is képviselniük kell saját közösségük érdekeit. Az Unió parlamentjében jelenleg hat (négy Erdélyből, beleértve azt a székely képviselőt, aki egy román párt listáján jutott mandátumhoz, emellett két felvidéki) magyar kisebbségi képviselő foglal helyet - ez nem kicsiny érdekérvényesítő erő, és a magyarországi képviselőkkel együtt az egyik legtekintélyesebb és legnagyobb létszámú közép-európai nemzeti képviselőcsoport. GÁL SÁNDOR: - A most zajló foci EB-n a francia nemzeti válogatottban - megszámláltam - hét szurokfekete fiú mellett négy - feltehetően francia - labdarúgó is szerepelt. Ebben az együttesben, bárhogy is nézem, a franciák voltak kisebbségben, bár, minden bizonnyal a többiek is Franciaország állampolgárai voltak. Itt a „többség” tehát bevándorlónak, „kisebbségnek” is tekinthető. Úgy tűnik fel előttem, hogy ebben a mai „teljesíményorientált” világban egy bizonyos ponton túl a jog, mint érték és mérték, elveszíti lényegét és történelmi szerepét. Csakhogy a teljesítmény által kiemelt „reprezentációs jog” nem az átlagé, hanem a megkülönböztetetteké. Ebből pedig egyértelműen az következik, hogy az „átlagfeletti” és az „átlagalatti” között létrejött különbség igen jelentős jogvesztést mutat. A „kisebbség” és a „többség” is - lásd a francia válogatottat - komoly hátrányba kerül. Hogy miként, annak részleteibe most nincs kedvem belemenni. Egy azonban biztosnak látszik, mégpedig az, hogy ez egészen új jelenség korunk Európájában, és nem csupán a sportban és a sportolók vonatkozásában. A tudomány, a kultúra, a művészetek térfeléről is számos példát lehetne felhozni. Az én személyes tapasztalatom, hogy minden jogfosztással, diszkriminációval szembe a leghatásosabban és legeredményesebben egyedül a tudás állítható! Ha úgy tetszik: a tudás autonómiája.
