Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - ANKÉT - Helyünk Európában... (Részvevők: Csáky Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Görömbei András, Lovász Attila, Pomogáts Béla, Kérdező: Fonod Zoltán)
ANKÉT tusok forrása. Ha a kisebbséget infantilizáljuk, könnyen a kanadai indiánok vagy - hogy igazán közeli példát hozzak - a szlovákiai romák sorsára jutnak. Ha a kisebbségeket mesterségesen ajnározzuk, de a valóságban a kisebbségben élők nemzeti létét margi- nalizáljuk, érdektelenné vagy hátrányossá tesszük, akkor a kisebbség beolvad - lásd ausztriai magyarok vagy a Nyitra-vidék magyarsága. S végül az előző gondolatokat támogatandó még egy megjegyzés: a S te fan Hríb által vezetett „Lámpa alatt” című műsorban mondtam el először, s azóta rendszeresen hangoztatom a következőket. A szlovák értelmiségiek egy csoportja elismer, a szlovák újságíró szakma jegyez, mert megtanultam szomszédaink nyelvét, kultúráját, anyanyelvi és publikációs szinten sajátítottam el a cseh és szlovák nyelvet. Szlovák vagy vegyes közegben ezt így éreztem természetesnek. Amennyiben ez szlovák polgártársaimtól követelmény, viszont ők az én nyelvemet és kultúrámat vegyesen lakott vidéken nem tartják fontosnak megtanulni „hiszen Szlovákiában vagyunk”, akkor nem polgártársakkal van dolgom, hanem megszállókkal. Ismétlem magam: ennyire egyszerű. Az emberi jogok betartása demokratikus környezetben magától értetődő. A kisebbségi jogokra ott van szükség, ahol kisebbségi lét van. Nos szerintem a megoldás nem a kisebbségi jogokban, hanem a kisebbségi lét jogi, társadalmi felszámolásában keresendő, még akkor is, ha a politikai akarat erre a folyamatra még nem létezik. Ne áltassuk magunkat, nem létezik Franciaországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában sem. De ez még nem jelenti azt, hogy az Unió, mint nemzetállamok közössége, jó ötlet. Nem jó. S főleg: nem ad választ a 21. század kihívásaira. GÖRÖMBEI ANDRAS: - A magyarság történelmének leginkább tragikus korszaka a XX. század volt. A trianoni igazságtalan békediktátum egy ezeresztendős közös múlttal rendelkező nemzet területének kétharmadát és magyar anyanyelvű lakóinak egyharmadát csatolta el Magyarországtól és osztotta szét Magyarország szomszédjai között. A nagyhatalmak Trianonban nem igazságos határmódosításokra törekedtek, hanem a történelmi Magyarország megsemmisítésére. Ebbe a döntésbe a magyarság azóta sem tudott belenyugodni. A Magyarországgal szomszédos országok pedig tudják, hogy igazságtalan volt az a békediktátum, amelyik etnikai határok kijelölése helyett a győztesek mohóságát elégítette ki. Ez kétoldalú Trianon-szindrómát okozott. A szétdarabolt ország politikája a két világháború között a belső gondokat is a Trianon előtti Magyar- ország visszaállításának álmával próbálta háttérbe szorítani. A Trianonban mértéktelenül megjutalmazott országok pedig a magyar kisebbségek elleni cselekedetek sorával arra törekedtek, hogy a trianoni határok minél előbb etnikai határokká is váljanak. Ez a Trianon-szindróma jelölte ki Magyarország szerepét a második világháborúban. Ennek lett a következménye az, hogy a második világháború után Trianont megismételték az újra győztes nagyhatalmak. A magyarság helyzete a korábbinál is tragikusabb lett a második világháború után, mert a kommunista diktatúra az internacionalizmus jegyében nacionalizmusnak minősítette a nemzeti sérelmek említését is. A kisebbségi kérdést az egyes országok bel- ügyének minősítette. Ezzel az elszakított magyarságot kiszolgáltatta a Magyarországgal szomszédos országok homogenizáló törekvéseinek. A trianoni Magyarország területén nem maradtak olyan lélekszámú nemzeti kisebbségek, hogy egyensúlyt jelentettek vol
