Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK - Koncsol László: Nyolc az ötvenből
EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK fejünkben, mondván, hogy mélyben járunk, de magasba nézünk), csakhogy akkor a lapot gondozó kiadó, a Madách már hallani sem akart az új névről. A kiadó vezetőségének az volt a véleménye, hogy a Szemlének időközben olyan nagy múltja, hagyománya lett, hogy ez a hagyomány a név megtartására kötelez bennünket. Aztán 1996-ban újból megpördült a kocka az Irodalmi Szemle urnájában. A lap állami támogatása teljesen megszűnt, s úgy látszott, megszűnik tnaga a lap is. Néhány hónapig válságos volt a helyzete, szünetelt a megjelenése is, közben tárgyalások folytak, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága veszi át a kiadását. A más kiadóval újrainduló lapnak Trapéz lett volna a neve. Aztán a Madách úgy döntött, hogy megtartja lapját, s a továbbiakban nemcsak gondozni, hanem finanszírozni is fogja. 1996. november 1-jén új főszerkesztővel, de a régi nevével újraindult a sokat megélt folyóirat. S itt tartunk ma: az Irodalmi Szemle a szlovákiai magyar irodalom (beleértve a két háború közötti periódust is) legkorosabb folyóirata. Alapításának az éve: 1958. 1996. november 1-jétől Fonod Zoltán szerkeszti. S 2008 szeptemberében félszáz éves. Sokan, sokszor megkísérelték (megkíséreltük) névváltoztatással megszakítani a kontinuitását. Senkinek sem sikerült. A „Szemle”, ahogy máig hívjuk, makacsul kitartott a neve és „egzisztenciális” létezése mellett. Talán azért sikerült ilyen hosszú ideig fennmaradnia. A nevét többször is veszélyeztető egykori szerkesztőjeként, s a mai napig hü szerzőjeként, kívánok neki még újabb félszázadnyi zavartalan létet. KONCSOL LÁSZLÓ Nyolc az ötvenből Visszatekintésem kusza és személyes lesz, fogózóim nincsenek hozzá, mert a lap régi évfolyamait egész folyóirattárammal pár éve elajándékoztam frissen alapított komáromi református teológiánk könyvtárának. Hajói emlékszem, harminckét folyómétemyi számot és kötetet szállított el az egyház furgonja, mert nem volt már szükségem rájuk. Csak emlékezem. Pozsonyi egyetemi hallgató voltam, amikor az előttünk járók az Irodalmi Szemlét elindították. Én még csak az irodalom peremvidékén tébláboltam, mint vénségemre újfent, kezdődött egyetemi hajrám, várt a házasságkötés, majd a huszonkét havi sorkatonai szolgálat, a pályaválasztás meg az ezekkel járó majdani családi telephely számos kérdő- és felkiáltójele, így aztán meglehetős zavar települt meg elmémben, s elsősorban két-három nemzedéktársam, a nagyon tevékeny és lelkes Tőzsér meg Cselényi szállította nekem a lapalapítás napi híreit. Dobos, Egri, Tóth Tibor taposták ki a megfelelő helyeken, főképp a mindent eldöntő politikai fórumon, a pártközpontban az utat az alapításig. Úgy tudom, a dokumentációt valakik