Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK - Tőzsér Árpád: Az ISz fél évszázada - nevének tükrében
EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK terület szerzőit (Németh Lászlótól és Illyés Gyulától Bori Imréig és Méliusz Józsefig), s magunkévá fordítottuk-írtuk a közép-európai (lengyel, cseh, szerb-horvát, szlovák, román) írókat, költőket, állandó és közvetlen kapcsolatban voltunk (kéziratokat cseréltünk) a cseh Picimen, a lengyel Poglqdy, a szlovák Slovenské pohľady, az erdélyi Korunk, a budapesti Kortárs, az újvidéki Híd szerkesztőségével. Céltudatosan és határozottan közép-európai fórummá kezdtünk válni. Most úgy látom, ekkor kellett volna nevet változtatnunk. A semleges vegetálásból a címünkben is átmenni a tudatos irodalomszervezésbe, -alakításba. Máig sem értem, miért nem gondoltunk akkoriban erre. Talán túlságosan is el voltunk foglalva az egyéb elképzeléseink megvalósításával, gyakorlati kérdésekkel, s kevesebbet törődtünk a látszatnak tartott külső jegyekkel. Azokat későbbre hagytuk. Aztán később már nem volt „később”. Jött 1970, kezdődött a husáki „nor- malizáció”, s lassan a Szemle is visszanormalizálódott a kezdeti „semleges” állapotokba. S én máig sem tudom, hogy mi lett volna a legadekvátabb, a legkifejezőbb, a leginkább illő név a hatvanas évek Irodalmi Szemléjéhez. Talán valóban a Homokóra. (Azt hiszem, Kántor Lajostól származott az ötlet. 1970-ben jelent meg a Szemlében A homokóra nyakában c. dolgozatom a közép-európai líráról, s egy beszélgetésünk során Lajos azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy tuladonképpen miért nem kereszteljük át mi a Szemlét Homokórára. - Sajnos, az az igazság, hogy ez meg sem fordult a fejünkben. 1970 után pedig az ilyen irodalmi avantürizmusoknak már végleg befellegzett.) Aztán jött 1989, s a rendszerváltás az Irodalmi Szemlében is rendszerváltást hozott. A szerkesztést a fiatalok vették át, s a markáns szerkesztői váltást kifejezendő mi sem lett volna természetesebb, mint a névváltoztatás, de Grendelék (ők voltak akkor a soros „fiatalok”, Grendel Lajos egyébként 1990-1992-ben volt főszerkesztője a lapnak) a névváltoztatásnál jóval radikálisabb megoldással rukkoltak elő: új lapot alapítottak. így született meg a Kalligram. Az Irodalmi Szemle pedig maradt, ami volt. 1992-ben én vettem át az Irodalmi Szemle főszerkesztését. A szerkesztőség a Mihály-kapu utcából leköltözött a Lőrinc-kapu utcába, a Slovenský spisovateľ üvegpalotájába. Szlovák környezetben szerkesztettem (én is csupa fiatal szerkesztővel) az immár tisztes korba lépett folyóiratunkat. Igyekeztünk megújulni, hogy mennyire sikerült, nem tárgya jelen eszmefuttatásomnak. Annyi biztos, hogy a szlovák kollégák gyorsan elnevezték a Szemlét Jurodalmi Zsemlének. (Ami magyarul a. m.: Juro zsemlét adott nekem.) Lelkűk rajta. Ennyiben legalább biztos, hogy megújultunk. Bár a szlovák barátainktól abban az időben éppen hogy egyre kevesebb „zsemlét”, azaz állami támogatást kaptunk. De erről majd lejjebb! Kacérkodtunk a hivatalos névváltoztatással is (a Periszkóp nevet forgattuk a