Irodalmi Szemle, 2008

2008/9 - EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK - Dobos László: Utak, útkeresések (Beszélgetés, részlet)

EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK

vétség Magyar Tagozata, egyre gyakrabban jelentek meg ülésein fiatal képzőművészek. Nagy János számtalanszor szorgalmazta: magyar képzőművészek számára hasonló tagozatot alakítani a Képzőművészek Szövetsége mellett. Nem volt elég erő? Rossz volt a fogadtatás? A szándék szándék maradt mind a mai napig. így maradt az Irodalmi Szemle szerény nyilvánossága. A kezdeti jó visszhangja után nekem tervem volt létrehozni egy Szemle-galériát: havonta rendezendő kiállítások, képzőművészeti melléklet. Nem volt, aki továbbvigye, csinálja. így mindmáig körben forog a majd harmincéves elgondolás. Pedig az itteni magyar piktúra már többre képes és többre jogosult. A mai magyar gyakorlat egyszerűen kinőtte a harminc év előtti elgondolásokat. S mi tette szükségessé a Szemle „mindenes” jellegét? A kényszer. Itt is szükségből lett erény és gyakorlat. Ma már látszik, hogy nem is olyan rossz gyakorlat, ha a szociográfiai felmérés - az önismeret műfaja - együtt jelentkezik a szépirodalommal. Effajta komplexebb felfogás, a rokon területek egyidejű nyilvánossága más lapok szerkesztésében is gyakorlattá vált. A szellemi képesség, a szellemi életünk termése ebben is kinőtte a megjelenés mai kereteit.

* A Szemle egyik sokáig rezonáló vitája volt az, amelyhez Németh László írt vitaindítót. Ugyancsak nagyszabású vállalkozás volt az 1967-es, nagy visszhangot keltett Fábry-szám.- Hatvanhatban elhatároztuk, hogy a Plameň, a Slovenské pohľady, a Kortárs, az Irodalmi Szemle részvételével ankétot szervezünk Internacionalizmus és hazafiság címmel. Illyés Gyula, Jirí Hájek, Laco Novomeský s Fábry Zoltán írásaival indult volna az eszmecsere. A kezdeményező, a véleménycsere gazdája az Irodalmi Szemle szerkesztősége volt. Sokféle szempontot kellett egyeztetni. Minden együtt volt egy nagyszabású nyilvános beszéd megnyitásához. Az utolsó percben mégis megfeneklett - a lapokat eszmeileg patronáló hatóságok a nacionalizmus fellángolásától tartottak. Németh László A magyar irodalom jövője c. tanulmányának közlése e kettétört szándék folytatása, illetve következő fejezete volt. E tárgyban Illyés Gyula, Féja Géza s Bori Imre küldték el írásaikat. Feltételezhető: a nemzetek, nemzetiségek viszonyában sok minden másként objektivizálódik, ha e vitára sor kerül.

Jó érzéssel s izgalommal készítettük a Fábry-számot. Tisztelegni akartunk Fábry élete, életműve előtt, s hírül adni, hirdetni. A Fábry-szám elégtétel is kívánt lenni elismerésben szegény életének: elégtétel, már amilyet egy kis hatókörű irodalmi lap adhat. S legalább kis hányadát visszaadni annak, amit erkölcsben, gondolkodásban adott nekünk... Lényegében felmondtuk a Fábry-leckét, s ismételtük is, hogy jobban bevéshessük: az ember értékét meg kell becsülni, megbecsülni s felmutatni... Irodalmi lap szerkesztőjének lehet-e más dolga? S kerestük a tiszteletadás, a méltó ünneplés igaz, puritán formáját. Elválva a hízelgők s magyarázkodók egyre gyarapodó csoportjától.

* Fábry Zoltán haláláig a folyóirat főmunkatársa volt. Mit jelentett számodra Fábry mint főmunkatárs és szellemi társ?- Biztonságot. Rendszeresen jártam Stószra, sohasem engedett el üres kézzel. Feddett, tanácsolt, békétlenkedett - szűkszavúan dicsért is -, de minden mozdulata mögött biztonság volt, meggyőződés. Felelősségvállalás. Fábry sajátjának, saját szülémé-