Irodalmi Szemle, 2008

2008/9 - EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK - Dobos László: Utak, útkeresések (Beszélgetés, részlet)

r r r ' ' ' ' W

EMLEKEK, ELMENYEK

Utak, útkeresések

(.Beszélgetés Dobos Lászlóval)

Önszorgalomból indultam Közép-Európa szinte minden irodalmi fővárosába, bemutatkozni, ismerősöket, barátokat, támogatókat szerezni. Prága, Pest, Moszkva, Kijev, Leningrád, Bukarest... Lapok sorával kötöttünk „irodalmi egyezményt”: Plamen, Kortárs, Slovenské pohľady, Tiszatáj, Alföld, Poglady, Novij Mir, Híd... Számos lappal volt szerkesztőcserénk, felismertük: az irodalmi lét megteremtéséhez nélkülözhetetlen a világ. Nagy volt a lemaradás, a más irodalmi közeggel való szembesülés, viszonyítás, a megméretés kényszere. Hazánk: Európa, e fogalomba kapaszkodtunk Fábry nyomán. Nagyképűség, tiszta homlokú akarás, a kitörés, a világba menés tüze, kicsinységünk, földhözragadt- ságunk magunk mögé seprése - mindez e fogalomban válik szimbólummá...

Fábián Zoltán a Magyar írók Szövetségének nevében meghívta az Irodalmi Szemlét bemutatkozó vendégszereplésre. Gálán Géza rendezésében - Sunyovszky Szilvia, Tőzsér Árpád, Kovács Lajos s magam részvételével - programot állítottunk össze irodalmunk értékeiből. 1968. február 11-én lett jelenésünk a Szövetség székházának tanácstermében. Zsúfolt ház, izgalom. Lélegzetvételnyi közelségre a magyar irodalom színe-java: Veres Péter, Darvas József, Féja Géza, Dobozy Imre, Simon István, Czine Mihály... A Pestre szakadt szlovákiai magyar írók mindegyike. Irodalmunk háború utáni történetének ez volt az első külföldi, nagy nyilvánosságú felmutatása. Az első kitörés. Az Irodalmi Szemle szerkesztői ügyködésének első elégtétele. Tíz év, egy este elmondva. „Ideje már bizony” - Fábry szavaival kezdtem mondókámat... Sunyovszky Szilvia előbb ezüsttálcán úrvacsorára emlékeztető kenyérkockákat kínál a szájak elé. Aztán térdre hullva mondja a verseket. Győry Dezső: Új arcú magyarok... Azon az esten mindnyájan térdeltünk, egymás előtt, s magunk előtt is... A program végén sokáig tartó döbbent csend. Száraz szájjal Veres Péter kapott szóhoz. „Leckét kaptunk ma este- mondta-, leckét nemzeti öntudatból, leckét tudatlanságunkból, felelősségből. Rádöbbentettek bennünket, hogy van felnőtt szlovákiai magyar irodalom...”

* Az első időszakban, 1963-ig természetszerűleg elsősorban a szépirodalomra és a kritikára helyezte a jő súlyt a lap, azután kezdte tágítani tematikai és eszmei horizontját — mind nagyobb teret adott a művészeteknek (a képzőművészet kezdettől jelen volt hasábjain) és a társadalomtudománynak (szociográfiának, szociológiának, néprajznak, történelemnek), egyszóval kezdett,,mindenes lappá” formálódni. Mi tette ezt szükségessé?- Egyszerűen az, hogy az Irodalmi Szemle „egyke”. Szükségből kovácsolt erény, egyszerre szerkesztői elgondolás s kényszerhelyzet volt: helyet, nyilvánosságot adni rokon területeknek - elsősorban a képzőművészetnek. Ahogy konkrétabb formát öltött az írószö-