Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Öllős Edit versei (Mégis, mégse, Időtlenül a térben, Egy szuszra, Béna hintaló)
Öllős Edit versei Béna hintaló „nem tudni melyik pillanat hozza magával a teljességet” (Gál S.) a hely lehet zsámolynyi az idő röpke novellányi ilyenkor a gyakorlat megelőzi az elméletet hát a gondolat egy zsáknyi kamattal is megtérülhet az elhatározás csakis a tett után érkezhet a kérdés nem harsog csak a felelet nincs személyiségzavar se fóbia se mánia se meghasonult tudat rétestészta-percek fémek el a tér tenyerén duruzsolóan kongva liliputi páholyok kelnek el az idő óceánján habcsókot majszolva mígnem több hónapnyi gumiabroncs is acélból készül több négyzetméteres páncél is halódó órákból épül (pedig a boldogtalanságnak sosem volt és már aligha lesz bőrszíne vallása elhivatottsága nem épül feje fölé kunyhója se palotája nincs kedvenc étele se végső menhelye önbizalma ingadozó ha van stílusa az lekoppintható egészen eredeti lehet az utánzat hát ilyenkor ujjonghatsz is párat igaz a boldogtalanság néha csak statisztaszerepet kap olyankor a legkisebb ámulat sem harap akkor azt sem kell várni hogy Isten majdcsak karon ragad ha meg a fedőneve depresszió az több mint átlátszó az kifogásnak is nevetséges egyébként is unalmas lehet ha fő tevékenységként is annyira szélsőséges hogy a legnagyobb bajnak azt érzed a buckák és akadályok legjobban egy ültő helyedben terjeszkednek tudnod kellene végre nemcsak a te orrod körül vannak izzadtságcseppek hát jobb ha sorra játszod a bűnbaktalanított meccseket és közben nem akarod helyükről kifordítani a hegyeket)
