Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Öllős Edit versei (Mégis, mégse, Időtlenül a térben, Egy szuszra, Béna hintaló)
Öllős Edit versei belefáradt abba hogy soha senkivel egyet ne értsen rájött mennyivel kényelmesebb smirglibe csavart szavakat potyogtatni szanaszéjjel azt állítva meddig csűrhető csavarható mixelhető egy-egy elhatározás vagy csak egy eltervezetlen mozdulat mikor semlegesnemü minden indulat mikor nem ad magának módot sem alkalmat csodálkozni az ember egy ültő helyében az értékrendek előtt vigyázzba állásban a tegnapi paprikás csirke utóízével a szájában nem kell mindig pár lépcsőfokot megmászni a falon elég ha kijelentem én igazán Istenhez tartozom igaz magam előtt az ajtókat már be nem csapdosom legfeljebb erélyesen becsukom miután magamat nem színlelt illedelmességből előre bocsátom hiszen olyan jó dolog mély és jeges vizekbe fejest ugomi és a kíváncsiságok parazsait feléleszteni lehet-e ott mindig jólesőt lubickolni van-e mindig tanulság könnyebb-e azokat a bizonyos szájízeket kitalálni mennyi szigort kell bumerángként elvetni el lehet-e mindig valahova érkezni bilincsbe vertek lehetnek az évszázadok ihlettelenítettek a pillanatok mikor nincs mit letagadni hiszen alig pár füllentés maradt ki és Isten épp nem tart fogadóórákat hát nincs aki lapjaimba belelát kézírásom is megint más pedig horoszkópom mára javakkal kecsegtet mégis alig van amit az ember egyből kinevet volt ma már két neszóljhozzám-percem mikor egyszerre több sulykot elvetettem pedig mióta nem értek magammal mindenben egyet feltétlenül mindig alul marad aki szembe kerül és én csak kérődzőm béklyómon pedig meglehet hogy a megváltás fillérekbe kerül és amikor minden tartalék kiürül én már máshol leszek ott ahol előre köszönnek a fellegek ahol a rímekkel nem kell bújócskáznom sem tétlenül fülembe duruzsolnom -
