Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - TALLÓZÓ - Láng Gusztáv: Mérföldkő-e Ady költészete?
LÁNG GUSZTÁV Mérföldkő-e Ady költészete? Adynak az a bizonyos „irodalomtörténeti helye” jó néhányszor elmozdult az idők folyamán. Ő maga századkezdőnek tekintette költészetét, s ezt a szereptudatot verseiben számtalanszor megfogalmazta. Egyáltalán: vannak-e „mérföldkövek” az irodalom történetében? És van-e az irodalomnak története? E kérdéseket egy címlap fogalmaztatta meg velem, annak a három vaskos kötetnek a címlapja, melyen az áll: A magyar irodalom történetei. Ez a többes szám választ követel. Hiszen ha az irodalomnak több története is van, akkor egyik sem tarthat igényt az igazság rangjára. Mondhatjuk persze, hogy a lehetséges történetek együtt lehetnek igazak, vagy közelíthetik meg az igazságot, de azt is, hogy ezen a területen - mármint a tágabb értelemben vett történetírás területén - csak viszonylagos igazságokról beszélhetünk, a gondolatmenetek pluralitása tehát jogosult is, szükséges is. Ez a pluralitás abból következik - gondolom én -, hogy az irodalom története (tételezzük fel, mintegy elő-engedékenységként, hogy van neki) nem egyetlen tényező története. Ez egyébként minden történeti diszciplínáról elmondható, és magának az általános értelemben vett történetírásnak is alapkérdése. Hiszen az olyan jelzővel szűkített történetágazatok, mint amilyen az irodalomtörténet is, éppen ezért szakadtak ki az eredetileg és szándéka szerint osztatlan és egységes történetírásból, mert akiknek érdeklődése az időbeli folyamatok valaminő különös szegmentumára irányult - akár éppen az irodalom, akár a képzőművészetek, akár a bölcselet, a vallás vagy a nevelés stb. történetére -, úgy érezték, hogy a „világfolyamatokkal” foglalkozó elbeszélések nem válaszolnak (vagy csak töredékesen és sommásan válaszolnak) az általuk feltett kérdésekre. Kialakult az a meggyőződés, hogy mindennek megvan a maga külön története, s hogy ezeket külön kell elbeszélni. Természetesen ez a „külön” is viszonylagos. Történeti érzékünk egyrészt nagyon régi, másrészt nagyon is új. Régi benne az időbeliség élménye, melynek az ókori történeti munkákat és a középkori krónikákat köszönhetjük, valamint korszakalkotó felismerésüket, az időrendet. Új pedig az, hogy ebben az időrendben oksági viszonyokat lehet (sőt kell) keresni; az időrend egyben kauzalitások láncolata. A modem (vagy az újabb szóhasználat szerint premodem) történeti érzék létrehozta a , , TALLÓZÓ
