Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kovács Győző: Két könyvről (Duba Gyula: Gondok emléke - emlékek gondja, Dobos László: Évgyűrűk hatalma II.)
Két könyvről Irodalmi gondok és emlékek (Duba Gyula Gondok emléke - emlékek gondja című kötetéről) Duba Gyula időnként — regények mellett, regények között - elméleti és irodalomtörténeti érdekű kötetekkel is előrukkol. Most is ennek vagyunk tanúi. Irodalmi gondokról és emlékekről írván fordul az olvasóhoz (is). Játékos lehetne a cím, hiszen az emlékek is rejtenek gondokat, a gondok sem nélkülözik az emlékeket társadalmi és egyéni vonatkozásban. A mi címünk bizonyos egyszerűsítést takar, Dubáé - tartalmában - összetettebb, dialektikusán összefonódó, gyakran a mélyrétegekig lenyúló. Irodalmi tudat és történelem, kisebbségi sors és európaiság jelentkezik összefonódva. Vagyis: jellegzetesen szlovákiai, ugyanakkor européer is. (Mindezt már sejtetik, majd erőteljesebben ki is fejezik korábbi - hasonló identitású - kötetei, mint a Látni a célt, vagy az Európai magány. Csak a hangsúlyok mások.) Ez új kötet - Gondok emléke - emlékek gondja - visszatekintő. Számvetés. „Lassan fél évszázados irodalmi kép, az eredetije ennél is több” - írja a Volt egyszer egy ifjúság című írásában. Számára is Fábry Zoltán volt a szellemi világítótorony, s az is maradt; de - évtizedek múltán s érthetően meg is haladja a stószi írót. Fábryhoz képest új genezisrendszer alakul(t) ki. Akár Dénes Györgyről, Sellyei Józsefről ír, Grendel Lajosról, vagy éppen Turczel Lajos alapozásait mutatja be; felidézi Gyurcsó István vagy Ozsvald Árpád alakját. Mindeközben felvillantja az indulásokat, a történelem vonzásait és taszításait, fájdalmait és reménykeltő pirkadásait; miközben vállalja a nemzeti/ségi/ írói létet. Az írói kvalitás, az irodalmi tudat összefonódik a történelemmel, az idő hangjaival. Összességében: Duba Gyula tanulmányai „irodalmibbak” egyes kortásaiénál. Gyakran - irodalomszociológiáról is szó lévén - Turczelhez közelít. És mégis sajátos: Duba Gyula gondolatai és hangjai törnek át a szövegeken. Úgy tűnik: írásaiban nincs meg - expressis verbis - Turczelnek vagy Dobos Lászlónak a vitázó szenvedélyessége. Együttesen, s ez érthető, a korábbi írások (Turczelre és Dobosra is jellemzően) Fábry-„közeliek” voltak; egyéni hangjuk így alakult ki, szemlélet- és Iá• • rr •• KONYVROL KÖNYVRE
