Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Krausz Tivadar: Levél az iródiásokhoz és olvasóikhoz
Levél az iródiásokhoz és olvasóikhoz Legelébbis a 25 éves Iródiát köszöntőm! Nem az intézményt, a protokoll már lezajlott. Titeket köszöntelek, háromszázvalahány egykor magával ragadóan lelkes iródiás! Isten éltessen, és lelkesítsen titeket még vagy ezer évig, legalábbis! Szerintetek Krúdy Gyula 1911-ben szólhatta ezt a kezet szorítani nem kívánó huszárszázadosnak?- Beperellek! S lehetett ez a tiszteletlen százados válasza?- Perelj be! Rámegy ötven éved, s minden vagyonod, mire a pert megnyered. Vagy inkább ekképpen folyt le a végső fokon esztétikai indíttatású konfliktus (tudniillik Krúdynak nem tetszett a tisztecske nyeglesége):- Ön, tiszturacs, megsértett engemet! Lássuk, vállalja-e az elégtételt, vagy bebizonyosodik, hogy végképp nincs kit tisztelnem Önben!- Sztojanovics Viktor huszárszázados, rendelkezésére!- Holnapután — addigra remélem, kialussza mámorát nos, negyvennyolc óra múlva, vagyis hajnali négykor jelenjen meg segédeivel együtt Farkasréten, a Denevér utca közepén.- Kard vagy pisztoly?- Hogy kérdezhet ilyet egy úriember! Nem a Mississippinél vagyunk, hanem a Dunánál. A párbeszéd valahogy így folyhatott le, hogy aztán Krúdy párbajban, a századoson sebet ejtve vegyen elégtételt. Krúdy tehát karddal is kiválóan esztétizált. Ez bátorít arra, hogy a Párbajkódex paragrafusai értelmében írjam ezt a levelem. Korántsem az ünneprontás a szándékom, hanem a becsület megvédelmezése. Ezért: Gratulálok a díj botrányhoz, a Talamon Aljónz-díj Duba Gyulának ítéléséhez. Mi volnánk az együttgondolkodás iskolája? (Apropó együttgondolkodás, az ún. „Iródia-kiáltvány” a toliamból származik, s most 25 év után azt kérem, ne használjátok, ne idézzétek, együttgondolkodás nélkül semmi esetre se! Nem hiúságból kérem. Egyszerűen méltatlanság okán: 25 év alatt nem tanultunk meg együttgondolkodni; ha tudnánk, ez a díjbotrány nem történt volna meg. ) rjr _j
