Irodalmi Szemle, 2008

2008/8 - Krausz Tivadar: Levél az iródiásokhoz és olvasóikhoz

Levél az iródiásokhoz és olvasóikhoz Duba Gyula személyével és életművével semmi bajom. Zsinórmértékként bár nem tekinthetünk rá, ám mint tehetséges, szorgos kismester kétségkívül beírta magát az irodalomtörténetbe. Méltán illetik meg őt a legkülönfélébb díjak. Kívánom neki, kapja meg a lehető legmagasabb szlovák és magyar állami kitüntetéseket! Egy pillanatra képzeletben - s itt most kérem, kedves Duba Gyula, ne hagyja el kiváló humora! - most én magam vagyok a Talamon-dijazott Duba, csúcs Duba for­mában, ezért természetesen lemondtam a díjról, lévén korrekt értékítéletem, mert kivá­lóan tudom, mely fiatal kollégám érdemli, kinek adjam tovább a széles Felvidéken. Botrány, természetellenes szellemi bűntény, hogy egy harmincévesen elhunyt nonkonformistáról elnevezett díjat egy hetvenéves konformista kapjon. Mert mi az alapképlet? Talamon egy betiltott mozgalom tagja volt, amely azért fertőzött, mint az influenza, mert alternatívát nyújtott a korabeli totalitárius rendszer írószövetségébe tagozódáshoz képest. Mely totalitarizmus egyik legmeg­bízhatóbb embere éppen Duba Gyula elvtárs volt, aki bár személyesen is eljött volt közénk, hogy tudassa, ő jót akar nekünk, de azért betiltódtunk, mert azt a „jót”, amit ő és megbízható elvtársai akartak nekünk, azt mi nem kívántuk. Dubának Talamon-díjat adni homlokegyenest ellentétes mindazzal, amit egy­kor az Iródia jelentett. Egyet jelent ez nemcsak az Iródia, de Talamon Alfonz em­lékének a megcsúfolásával is. Akik ismerték vagy akárcsak olvasták Fonzit, jól tud­ják, mikor adott volna Ő a régi szisztéma emberei közül bárkinek is irodalmi díjat: Soha! Legfeljebb poharazgatás közben egy barátságos kokit. Kedves héttagú választmány, akiken ez a díjodaítélés végső fokon múlott! Ítéletetekkel a Szlovákiai Magyar írók Társaságát a totalitárius rendszer írószövet­ségének közvetlen jogutódjává tettétek. Itt és most hiába a képmutatással párban já­ró önámítás, megszüntettétek az erkölcsi alapot arra, hogy a civil Iródiát saját ha­gyományotoknak tekintsétek, hacsak nem az Iródia szabadegyetemének estébés fa­kultását akarjátok tovább éltetni. Hogy az SZMÍT választmányában nem mindenki volt iródiás? De valahányan azért nem is voltak estébések. Kedves választmány! Miért pampogok én bele a ti dolgaitokba, amikor cirka bő tizenöt év - nektek elhallgatás, nekem viszolygás - után jelentem meg újra köz­ietek személyesen? Hírlett köztetek, föladtam az írást, s éppen örülök és halok megfele. Mivel telt nélkületek az elmúlt 15 évem? Ugyanúgy írtam és olvastam, ol­vastam, mint korábban, s figyeltem, figyeltem, figyeltem, meglehet, hatékonyab­ban, mint akik anno hivatalból figyeltek. 25 év nagyidő, sok mindenre alkalmas. 25 év során kiismertük egymást job­bára valahányan. Magam például ez alatt és ezen felül megismertem önmagam. Ti hogy vagytok ezzel a gnószisz autónnal? Mi ez a mondat számotokra? Egy poros műveltségi infó, vagy aktuális létparancs? Kedves felvidéki irodalom szervezeti működéséért felelősek - tisztelet a ki­vételnek! Ez az ominózus díjodaítélés azt tükrözi, mintha számotokra sosem léte­zett volna Iródia. Elvégre az irodalom nem egy szellemi út, hanem karrierlehetőség.

Next

/
Thumbnails
Contents