Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Mécs László versei (a hagyatékból) (Pórasszony, Ellibegett tündérien)
Mécs László versei a lúgkimarta ujjakon virágok nyílnak hirtelen. A föld, a munka, a gyerek hogy összeforr itt bibliás törvény szerint mint szív s erek! Tudok szagos kaméliás dámákat, kiknek eltelik szórakozásban életük s nem érnek rá, hogy esteiig megcsókolhassák gyermekük!! Ellibegett tündérien A téltől még kicsit fakón szélesre tártam ablakom. A fák fölvették odakint a rózsaszínű krinolint. Egy éve vártam rá híven. Egy évvel vénebb lett szívem. Gondoltam, márna meglesem s a kertbe ültem csendesen. S ő jött a díszbe öltözött udvarhölgy-bókú fák között s hogy elkeringett egy mazurt, szél-ujjal a hajamba túrt. Megnéztem, van-e ősz hajam s nem vette észre sóhajom se vágyás, vénülő szívem, ellibegett tündérien.
/
