Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (24) (Juhász Ferenc 1928, tanulmány)
Grendel Lajos lompolitika, s a fiatal Juhász Ferenc lírája egy darabig mintha csak illusztrációja lett volna ennek a jelszónak. Apám vért köp és mosolyog, nem ismeri a bánatot, tüdejét kőpor ette meg. Anyám akár az őszi alkonyok. Ülnek a pádon, öregek, két hulló vadrózsaszirom. Sziporkázó fényességben Üldögélnek, mint egy csillagon. (Öregek) A kommunista fordulatot követően Juhász Ferenc pályája meredeken ívelt fölfelé, vérlázítóan fiatalon Kossuth-díjjal jutalmazták, s úgy tűnhetett, nemcsak párthüségének, hanem tehetségének köszönhetően is, az elnémított vagy félreállított tehetséges fiatalok ellenében ő lesz az a pozitív példa, aki mindenben megfelel a kommunista irodalompolitika ideológiai kívánalmainak. A Sántha család (1950) és az Apám (1950) c. eposza ezeket a várakozásokat annyiban alátámasztotta, hogy költőjük igazolta, képes nagy ívű müvek alkotására is, éppen olyanokra, amilyeneket az irodalompolitika a fiatal tehetségektől elvárt. A fiatal Juhász Ferenc naivsá- gát és lelkes optimizmusát felróni ma, főként az életmű magaslatainak ismeretében, nem volna elegáns dolog. Juhász Ferencnél a bódító optimizmust nagyon hamar követte a másnapos kijózanodás. Mai szemmel nézrve mindkét eposz inkább csak kordokumentumnak tűnik, mintsem korszakos műnek, amilyennek a megjelenése idején sokan láttami próbálták; az életmű egésze felől nézve azonban mégsem elhanyagolható alkotások. A két korai eposz nyelvében ugyanis érlelődik már a hatalmasan áradó, erőteljesen vizuális, összetéveszthetetlen Juhász Ferenc-i stílus. Mint ezekben a sorokban, például: Lapockától a csípőig Rózsaszínű sebhely-páfrány, Fekete fogsorú fésű Nőtt a horpadás határán. 0, iszonyú fogsor-nyomok, 0, elmetszett tollú bordák, Mint fogatlan száj az a hát, Mint egy lápba-süllyedt ország! Féltüdejű viasz-virág, Kétéltű ős. Ült, mint akit Krokodilus harapott át: Ragadozó-Magyarország! Krokodilus-Magyarország!
