Irodalmi Szemle, 2008

2008/8 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (24) (Juhász Ferenc 1928, tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (24)

JUHÁSZ FERENC (1928)

Maradiság és eredetiség viszonya még Nagy Lászlóénál is élesebben vetődik föl Juhász Ferenc müvei kapcsán, az el(be)fogadásnak és elutasításának még szélsőségesebb végletei között, mint Nagy László esetében. A hatvanas években a Juhász Ferenc költészetét ért támadások főként politikai-ideológiai indíttatásúk voltak (szubjektivizmus, dekadencia stb.), mások ma azt nehezményezik, hogy Juhász Ferenc a hetvenes s a nyolcvanas években egyszeriben a hatalom, úgymond „kegyelt” költője lett. Az ötvenes évek közepe óta visszatérő vád Juhásszal szemben biológiai irracionalizmusa, kozmikus misztikája, az ökonómia teljes hiánya, lírájának part- talansága(24). A költészetének érthetetlenségéről és olvashatatlanságáról szóló bíráló megjegyzésekre pedig kár is szót vesztegetni: ezekből a szemrehányásokból bőven kijutott a maga korában Adynak, Kassáknak és másoknak is. A legutóbbi években, évtizedben viszont költészeteszményének anakronizmusa a bírálat tárgya. „A teljesség romantikus eszménye Juhász Ferenc verseiben egyre inkább olyan üres sémává változik, amellyel szemben az egyes műveknek semmit sem kell bizonyítaniuk, sőt a mű egyszerisége minden alkalommal le is leplezi a szubjektivitás végtelen kiterjesztésének önkényességét [...] A 90-es évek kritikáiban több alkalommal megfogalmazódott a kérdés, van-e bármi e folytonos kiterjesztésen, a totalitás eszméjén kívül, amit Juhász Ferenc verseiben az olvasónak meg kell értenie.”(í5) Ezekkel a fenntartásokkal kapcsolatban az a probléma vetődik fel, hogy nem differenciálnak az életmű különböző periódusai és a fontos vagy kevésbé sikerült müvek között, hanem az életművet egyetlen monolitikus tömbnek tekintik, amelynek ennélfogva nincsenek hegycsúcsai és völgyei, hanem az egész mintha egyetlen lapály (vagy fennsík?) lenne. Juhász Ferenc költészetének teljesebb befogadását alighanem az is nehezíti, hogy Szentkuthy Miklós vagy Határ Győző mindenféle szabályt és előzetes esztétikai elvárást felrúgó életművéhez hasonlóan, Juhász Ferencé is képtelen megfelelni az éppen kurrens elméleti-esztétikai doktrínáknak.

A fiatal Juhász Ferenc élményvilága Nagy Lászlóéval rokon, nemkülönben témaválasztása (falu, szegénység stb.) vagy verspoétikája. Leegyszerűsített világkép, tiszta, egyszerű és áttekinthető érzésvilág. Költészetét éppúgy nem érintették meg a modern kor „mérgei”, ahogy Nagy Lászlóét és a többi vele egy ivású, faluról származó fiatal költőét sem. „Lobogónk Petőfi!” - hirdette a kommunista irodaGrendel Lajos

■