Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Koncsol László: Cseppben a tenger (Csáky Pál Harmatos reggelek álmai című dokumentumregényéről)
Cseppben a tenger velőnket, műkedvelő színházrendezőnket, kis híján MATESZ-igazgatónkat, CSEMADOK-vezetőnket, Újváry Lászlót. Jó ez a dokumentum, mert általános érvénnyel is bír. Ha hősének útját pontról pontra jól megfigyeljük, mindjárt kiderül, hogy cseppben a tenger, az egész felvidéki magyar történelem lejátszódik benne. Az impérium- és hivatali nyelvváltások durva, szakadékos határvonalain bukdácsoló, hivatáscserékre kényszerített apa, a különböző intézmények által fenntartott, különböző oktatási nyelvű iskolák, amelyekbe hősünk járni kényszerült, akár értette a tanárok nyelvét, akár nem, a háborúba vezényelt családfő, a front és a menekülés a távoli Horvátiba, Felsőszemeréd alá, hasonlóan egyebek közt a hontfuzesgyar- mati Duba családhoz, amelyet kiváló prózaírónk több műfajban is bőven dokumentált, elhagyott lakásuk kifosztása, a magyarüldözés különböző formái, a lakosság- csere réme, a szlovák iskola felemás, eleve távlattalan kényszere, hisz ezzel a magyar családnévvel, mondja hősünknek a szlovák tanárnő, gimnáziumban nem boldogulhat, s révbe érkezése a kommunista fordulat utáni esztendőkben, amikor elrendelt hivatására talál. Húszévesen, félkész pedagógusként már tanít, sőt mindjárt iskolákat igazgat, családot alapít, kultúrát szervez, úgy érzi, övé lett a világ. A hatalom hulláma emeli, s ő gyanútlan és boldog. Boldog és tevékeny, a lakosságcserével erősen csorbult Garam menti magyar munkások és földművesek gyermekeit segíti föl az őt is emelő hullám hátára. Közben, persze gőzerővel zajlik a szövetkezetesítés, az egyházak visszaszorítása, a munkaerő-fölösleg elszívása, a szlovák iskolaalapítás részben a magyar intézmények rovására, például közös szlovák igazgatással - minden, ami idővel a vidék kiürülését hozta magával. így sorvasztották el például hajdan erős lévai végvárosunk magyar középiskoláit. A tervgazdálkodás sem kis-, sem középvállalkozásokat nem szült, minden alkotó ösztönt a nagyipar kohói és gépei közé szorított. Michelangelót a falanszter műhelyébe, panelgyárak öntőformái közé, panelházak összerakására. A tüneteket észrevettük, íróink, költőink, publicisztáink írtak is róluk. Hirtelen Cselényi két versét, a Gömör népét és a bodrogközi szélről írt rapszódiáját tudnám említeni, de a folyamat végeredményét, a magyar vidékek kiürülését még nem mertük volna megjósolni, értelmünk visszariadt a látomástól. A jövő mindig a jelenben készül; éppen Eötvös József figyelmeztet arra, hogy egy-egy eszme, gondolat, program meghirdetésekor még senki sem sejti, mibe sodorja vele a világot. Luther nem akart egyház- szakadást, mondja, csak reformokat sürgetett, a francia forradalom eszmei előkészítői sem országos vérontást, csak reformokat szerettek volna. A szovjet tábor (milyen jó szó ez: tábor - katonai tábor, koncentrációs tábor, munkatábor, átnevelő tábor, kényszermunkatábor stb.) közép-európai nemzetei a cári Oroszországétól diametrálisan különböző társadalomtörténeti hagyományokkal, a demokrácia és az önkormányzatok emlékeivel élték meg a diktatúrát, s lázongtak ellene. Gyakran találkoztunk olyan idős kommunista mozgalmi emberekkel, akik már 1945 és később, 1948 után visszariadtak a hatalomgyakorlás napi tapasztalataitól, és meghasonlottak a világgal. 1956 októberének magyar üvöltését
