Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
ANKÉT rozásnak a kicsengése, főként a kisebbségi berkekben szinte azonos a kozmopolitiz- mussal. A világpolgárnak azonban van a kozmopolitizmussal szembeállítható vetülete is. A kozmoplita teljes mértékben elszakad mind szűkebb, mind tágabb közösségétől, magatartása nélkülözi a felelősségvállalással együttjáró kötődéseket. A multinacionális vállalatok menedzservilágában szocializálódó világpolgár számára, akinek alkalmazko- nia kell a sokfelé ágaó érdekek szembesüléséhez és megütközéséhez, adott a másság figyelembe vétele iránti készség is, s ez pozitív magatartási modelekkel szolgálhat. E problémakörnek megvan az elméleti-szakmai háttere, de a politológiai-szociológiai, sőt az újabban egyre inkább kibontakozó társadalompszichológiai elemzések és fejtegetések kevés fogódzót kínálnak a teoretikus megközelítések egyfajta élettanná, magatartási útmutatóvá váltásához. Mert éppen ezen a síkon kapcsolódik a tudat, illetve a tudatformálás fontosságának és kezelésének a szintjén a világpolgári attitűd a sorsközösség vállalásához és megéléséhez. S e viszony akkor válhat egymást gazdagító kölcsönhatássá, kiváltképp a kisebbségek számára, ha maga a sorsközösség képes felmutatni a tágabb dimenziókban érzékelhető értékeket. A magyarság legkiválóbb költői ennek fényes bizonyságát adták. Csakhogy meg kell találni az értékek politikai megjelenítésének adekvát módozatait és eszközeit. Nem elég azt képzelni, amit gyakran a szemünkre hánynak: azt hisszük, hogy a mi problémánk körül forog, ha nem is a világ, de egész Európa. * Köszönöm az alapos és bölcs válaszokat! Fonod Zoltán Lörincz János: 1968. augusztus 21.
