Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Százdi Sztakó Zsolt versei (Cinikus kérdés, Istennel feleselve, Elhagyottság)
Cinikus kérdés Ércbe hintve íme múltunk dicsősége, satnyák nemzedéke, borulj le előtte! Múlt dicsősége, jelen kopott csillogása, így vagy te is nekik csupán hitvány mása. Haltak, ha kellett, lelkűk nem reszketett, kardjuk hősi vérrel rajzolt keresztet. Te most mégis cinikusan megkérded, vitte ez előre valamivel a nemzetet? Hős kiontott vére ott nem használ, hol éhezik milliónyi pór száj. Vagy pedig azt hiszed, hősöknek vére, beváltható napi áron könnycseppre? Istennel feleselve Rózsát hoztam, és nem keresztet, nem célom, hogy megfeszítselek, nem akarok több áldozatot, és őrzöm, őrzöm még a titkot. Atka én nem leszek a világnak, de nem vagyok való messiásnak, mert csak egy apró hangya vagyok, és Uram, a lépteid olyan nagyok. Ölnyi mélységbe temettél, állhatatlanná így tettél, kinek a feddés mit sem ér, ha sok, az is csekély bér. Százdi Sztakó Zsolt versei
