Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
A Prágai Tavasz és 1968 Európában Csak a naiv és tájékozatlan, a globális frázisok között botorkáló emberek hihetik azt, hogy az emberi fajjal kivételt tesz a természet CSÁKY PÁL: - Az Európai Unió mi vagyunk, Európa többi nemzetei nem fogják megoldani a mi problémáinkat. Ez a kelet-közép-európai népek értelmiségének a feladata. Nekünk magyarként kell új arcú európaiakká és európaiakként új arcú magyarokká válnunk. Ebben a népek közötti dialógusban érvényesítenünk kellene a magyar tapasztalatokat és a magyar szellemiséget is, az önfeladás és a mellébeszélések nem vezetnek sehová, csak az átgondolt érdekérvényesítés. Európában minden sikeres nemzet ezt teszi. ÚJVÁRY LÁSZLÓ: - Meg kell védeni múltbeli értékeinket, ezekre alapozva kell megtalálni helyünket az új uniós helyzetben. Az egyetemes magyarságnak ez azért is sikerülhet, mert a politikai határok mégiscsak átértékelődtek, mondhatjuk, hogy szinte megszűntek (megszűnnek). Új közép-európai kapcsolatrendszer van kialakulóban, csak arra kell vigyázni, hogy egyenlő partneri viszonyban tiszteljük a több- nemzetiségü kultúrák sokszínűségét. Ezt előnynek és nem hátránynak kell kezelni itt, Szlovákiában is. Egyetemes, tényeken alapuló történelemtudományt kell alkalmazni az oktatásban, hogy a felnövekvő ifjúság a fejekben érezze, tudatosítsa a renderszerváltást, a pozitív gondolkodásmódot. Ezért kell célszerűbben foglalkozni a jövővel: meg kell teremteni a kulturáltabb emberi társadalmat, melyben nem lesz sem szociális, sem kulturális szakadék, nemzetiségi, faji, vallási és egyéb megkülönböztetés, így megelőzhetőek a 2-3 évtizedben esetlegesen megismétlődő konfliktushelyzetek. Hogy jó legyen mindannyiunknak... DUBA GYULA: - Úgy tűnik fel, hogy Közép-Európa kevésbé meghatározható területi egységként, sokkal inkább történelmi sors és spirituális népi létélményként van, amelynek az alávetettség, az elnyomó hatalom elviselése a természete. A hatalom olyan változatokban szerepel történelmében, mint a középkori római - majd az oszmán birodalom, a Habsburg-ház uralkodása, a Harmadik Birodalom és a szovjet rendszer, s az alávetettség, a „hódoltság élménye” az uralkodó hatalom természetétől függött. Mintha Közép-Európa kis nemzetei folyamatosan „kisebbségi” állapotokban éltek volna. Ez persze metaforikus összevetés, de lényegében nem helytelen. Nem véletlen, hogy ezeknek a nemzeteknek a kultúrájára történelmük fokozottabban rányomja bélyegét, mint a nagy népekére, mintha valamiféle védekező magatartásra, kedvezőtlen körülmények közt végzett alkotómunkára kényszerítené őket. Szükség szülte érték ez, de nem haszontalan! Alighanem egyre hitelesebb feltétele annak, hogy „világpolgárok” legyünk, és a középeurópai „sorsközösséget”, s annak történelmi tanulságait érvényre juttassuk az új európai tudatban. Azok a célok, amelyeket Európa maga eíé tűzött, nemcsak feltételezik, hanem megkövetelik a „közép-európaiság” tudomásulvételét és annak eszmei értékeit! KISS JÓZSEF: - Persze, itt az a kérdés, hogy miként közeleledünk e fogalom, illetve egymáshoz való viszonyuk értelmezéséhez. A világpolgár jelzőnek és meghatá
