Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Jaroslav Seifert verse (Tavaszi rondó, fordította: Pereszlényi Sándor)
Tavaszi rondó bárcsak olvashatnék a szemedben, úgy mint a könyvben, a zsoltárban. Agak között, fészek csendjében, melyet szemünk csak kutat lázban, madárfütty szólal meg félénken; miért hazudsz, tavasz, hogy nyár van. Bárcsak olvashatnék a szemedben, úgy mint a könyvben, a zsoltárban. Ujjam hegyéről küldöm csendben csókomat, mely bánattól terhes, hogy lecsorduljon a melledhez, s olvadjon, mint hó a melegben. Némán tartottam a kezemben, a téboly, gyönyör megtévesztett, ujjam hegyéről küldöm csendben csókomat, amely bánatból épül. Pirulsz, hogy a bűnt elkövettem, megérdemlem, hogy megrój végül, add a kezembe; a szememben könnyek lesznek majd bánat nélkül. Ujjam hegyéről küldöm csendben csókomat, mely bánatból épül. Hidd el nekem, örömet okoz, ha mosolyt látok szemeidben, amikor este varrogatod, amit eltéptem kezeimmel. Reszkető, üres kezeimmel; kebled nélkül üresek voltak. Örömet szerzel, hidd el nekem, ha a szemeid mosolyognak. Ha alszol és kisimul arcod, álmodd a győztes király álmát, aki csatát nyert, ádáz harcot, s megvédte sziklán álló várát.
