Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Jaroslav Seifert verse (Tavaszi rondó, fordította: Pereszlényi Sándor)
Jaroslav Seifert Tudom már, hogy miért érkezett oly korán a nyugtalan tavasz: ha a bimbót kezedbe veszed, csendesen új virággá fakad. Félénken, de elmondom neked, utoljára, ha időm marad: tudom már, hogy miért érkezett oly korán a nyugtalan tavasz. Szárnyalás volt, nem a lét csupán, ó, ifjúság! De távol esett! Bár visszajönne a délután az orlojnál, hol leülhetek. A nyugtalan tavasz oly korán, tudom már, hogy miért érkezett. Kérdezlek, de te bizonyára elutasítsz fejedet rázva, amíg a tavasz teljes díszben halad felfelé a Petrínen. Az éppen írott versre várva, hogy befejezze végre Mácha, kérdezlek, de te bizonyára elutasítsz fejedet rázva. Bársonyra írtam a verseket, letörölheti bárki játszva, aki néhány sort belélegez mint pitypangpelyhet mezőt járva. Kérdezlek, de te bizonyára elutasítsz fejedet rázva. Ha olvashatnék a szemedben, úgy mint a könyvben, a zsoltárban, lapoznék benne egyet bátran, s nem úszna arcod félelemben. Bárcsak biztos lehetnék benne, hogy szemeidben égő vágy van,
