Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Jaroslav Seifert verse (Tavaszi rondó, fordította: Pereszlényi Sándor)
Tavaszi rondó Arcod halvány, mint a hóvirág, de rózsák illatát ontja szád. A szerelem hangja monoton, de mit kezdjek vele, amikor válaszodra zavartan várok, s gyors léptekkel elébe vágok. Arcod halvány, mint a hóvirág, de rózsák illatát ontja szád. Csak végül nehogy megcsalj engem, a félelem árnya szemedben tűnjön el, s legyen tekinteted, mint a hó, amely tavaly esett. Arcod halvány, mint a hóvirág, de rózsák illatát ontja szád. Bor íze bódít csókjaidban, annál édesebb, minél több van, de ez kevés: csak veled járnék, és kísérnélek, mint az árnyék. Szúrsz, mint a száraz szederinda, gondolok reád, de csak sírva. Bor íze bódít csókjaidban, annál édesebb, minél több van. Bús fejemet tedd az öledbe, puha, lágy, mint a madár pelyhe. Gyorsan elüzzük gondjaidat, rád nehezedő szárnyaikat. Bor íze bódít csókjaidban, annál édesebb, minél több van. Jaroslav Seifert
