Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Csáky Károly-Hála József: Adalékok Ipolyi Arnold születéséhez és gyermekéveihez
MÚLT ÉS EMLÉKEZET 1858. október 2-án Ipolyi Arnold Hont megyei kedves barátjának, Pajor Istvánnak több példányt küldött abból a képből, amelyet Barabás Miklós készített róla, így kérve őt egyebek közt: „[...] Igen szeretném, ha valahogy jó módjával becsempészhetnél egyet Ipolykeszii atyai házunkba fölfüggesztésül, mostani birtokosának, hogy legalább ott is legyen némi emlékünk. [...]” Pajor e sorokhoz később a következő ceruzás megjegyzést tette: „Lápossynak [?] átadtam a ki akkor birta a Stummer házat és birtokot.”17 A fentebb említett emléktábla az eredeti terv szerint arra a „szerény házra” került volna, „[...] melynek köréből az ország legfényesebb palotáin át, a Martinuzzi és Forgách püspökök történelmileg fényes székére vezette őt, az egyház, a tudomány, a művészet és a hazafiasság valódi mozaik-köveivel ékes útja!”1* Az emléktáblaavatás kapcsán megjelent egyik újságcikkben azt olvashatjuk, hogy „ [...] Azon ház, hol ő [Ipolyi] született, jelenleg Tersztyánszky Andor úré.”19 Ebben „csak” az a tévedés, hogy nem a szülőházról van szó, a szóban forgó Tersztyánszky-kúria Ipolyi gyermekkori lakóháza volt. Megerősítik ezt az Ipolyinak Pongrácz Lajoshoz Egerből, 1869. február 1-jén írt sorai is: „[...] Első ifjúságom legszebb legnemesebb képei közé tartozik a drégeli rom, melyet amint ipolykeszi-i szülőházam [!] ajtajából naponta láttam, úgy buzdultam hősének Szondinak feláldozó honszeretetén. f...]”20 A drégelyi várromot Ipolyi csak a ma is álló épület délnyugatra néző ajtajából láthatta, ugyanis a másik (Kondor-féle) kastélynak déli bejárata (és amint az a Borovszky-monográfiában közölt fényképen21 is látható, másféle alaprajza is) volt. A Honti Hírlapban, a Nógrádi Lapok és Honti Híradóban, valamint a Nemzetben számos, az Ipolyi-emléktáblára vésendő felirati javaslat jelent meg. Ezek legtöbbjében is az ipolykeszi kúriát emlegetik szülőházként. Csupán néhányat idézünk közülük: „E házban született Hont fia jó Ipolyi Arnold Mint főpapját Nagy- Várad és Besztercze szerette; Mint iró művész neve tisztelt lesz hazaszerte. Itt született Ipolyink... itt adta Isten a honnak; Tetteiért heviilünk... szelleme őrzi e »Hont« Szent hely e kisded ház: Ipolyink itt látta a világot; Lett. Vele hit, s tudomány égi szövétneke gyúlt. "22 A táblára végül is egy más szöveg került (amelyről lentebb lesz szó) és annak ellenére sem helyezték azt el 1888-ban a gyermekkori lakóházon, hogy közben sok minden kiderült. Pedig 1887-ben azt írták a Századokban, hogy „Ezzel fogják megjelölni Ipolyi gyermek- és ifjúkori lakhelyét Ipolykeszin.” S azt is megírták ugyanott, hogy „A disznósi szülőház azóta [Ipolyi születése óta] elpusztult s így teljesen igazolva van, hogy az emléktábla Ipoly-Keszin arra a házra állíttassék, melyben Ipolyi gyermekkorát töltötte.”23 A tábla végül is a római katolikus templom falára került. Állításának eléggé nem tisztázott körülményeiről is történt már részletes közlés,24 ezért ezzel itt tovább nem foglalkozunk. Viszont hadd ejtsünk néhány szót még a disznósi udvarházról. A Horváthy család, amely egykor Disznóst újranépesítette, a XVIII-XIX. század fordulóján élte itt virágkorát. Egy 1857-ben, Fabriczius Ferenc mérnök által készített telekfelmérés és tagosítási térkép szerint a Horváthyaknak több helyen is volt birtokuk a településen. Bizonyos Horváthy Vincéé volt például a 27. és a 28. „részletszámú” telek. Az előbbi 758, az utóbbi pedig 1277 négyszögölet tett ki. A falu keleti felében található
