Irodalmi Szemle, 2008

2008/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Baranyovics Borisz Szerjozska szuflé című kötetéről

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

térbe szorítják a korábban domináló gondolati lényeget, a formai tobzódás leginkább csak a ritmikai követelményeket kívánja kielégíteni, azaz ezek a versek valószínűleg rappelve a leghatásosabbak. A „szellemi telítettség” és a formai igényesség A sakál sikított (58. o.) című versben találnak a legeredményesebben egymásra, mely egyrészt igazi rapszövegként is működhet, másrészt egyesíti magában Baranyovics Borisz alakulóban levő költői nyelvének főbb sajátosságait, a mértékkel adagolt vulgarizmust, az egzotikus népiességet és a nagyvárosi elide- genedettséget: „A kis szarrágó királyokról is megvan a véleményem, / Akik mind P-re tépnek mellettem, / Mert a pergettyüllőtől csak megremeg az életed, / Mint a csillagszóró, / Mint a pilla Zorro, / Szikrázik, majd elizzik a csillámkóró.” Egészében véve azonban a vulgarizmus nem jellemzi alapvetően a szövegeket, ahogy azt mondjuk egy rappertől elvárhatnánk, tulajdonképpen elhanyagolható mennyiségben fordul elő. Kiemel-hetjük még azonban, hogy jellegzetes a versek vizuális hangsúlyozása, amely a középre zárt sorigazítás révén válik szembetűnővé.

Egészében véve a kötetet a legtalálóbban talán azzal a szóval lehetne jellemezni, amelyet a szerző a Modernság című versben használ: trendetlenség (9. o.). A Szerjozska szuflé már bizarr címével is jelzi ezt a lázadó, minden irányzattal szembehelyezkedő álláspontot, amely ezt a szellemes ötletekből és kritikus hozzáállásból építkező, formálódó költészetet meghatározza. Nem csak raprajongók élvezhetik. (AB-ART, Pozsony, 2007)

Szalay Zoltán

Tóth Elemér a Tölgyek című verseskötetéért vehette át a Szülőfölddíjat