Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Baranyovics Borisz Szerjozska szuflé című kötetéről
KÖNYVRŐL KÖNYVRE vág a választott kedves előtt - szinte felmutatva - lándzsája hegyére (tollára) tűzve a kordonon kívül állóknak (bírálóinak) a győztes trubadúr jutalmát :íme, én erre is képes vagyok! Csináljátok utánam! A másik nagy területe a költőnek a nyelvféltés. Az anyanyelv feletti őrködés. A társak hívása, megidézése: kövessetek! Ez az út a helyes! A magyarországi pártharcok, a szerencsétlen decemberi kettős állampolgársági népszavazás, mind-mind egy-egy apropó magyarságának a megvallására. Az ő lelkében még a gesztenyefák is magyarok.(Tölgyek) „Ablakunk alatt a tölgyek / susognak. Magyar valahány.”...Gondosabb szerkesztői munkával elkerülhető lett volna, hogy az amúgy szép kiállítású kötetbe olyan versek is bekerüljenek, amelyek a költő Tóth Elemér eddig elért verselési szintjén alul maradnak. Annak dacára, hogy a Tölgyek köteteim egyben a vers, fel kellett volna áldozni, mivel didaktikus szövege nem fedi a kötet tartalmát. Például ez: Megkésett vallomás.Vagy a feleségéhez írtak közül bármelyik, amely jobban együtt lett volna szövegkörnyezetével. Itt is érvényes az ismert mondás: a kevesebb több lett volna! Legalább is (nézetem szerint!) a kötet címének és a tartalomnak valamilyen formában találkoznia kell! Egyezése természetszerűen elvárható. De van egy szebb képe is a gesztenyefákról: „Gyertyát gyújtott a gesztenye,/ örül a tavasznak, a szépnek”... (Tavaszi zsongás). Öröm az ilyen könyvet kézbe venni, olvasni. Mert olvashatók! Sőt tovább megyek! Felolvashatok anélkül, hogy a hallgatóság pironkodását látnánk, olvashatnánk le az arcokról - helyettünk. Mert mindent ki lehet mondani arcpirulás nélkül- ha helyénvaló! Még az istenkáromlást is! (Lásd Babitsnál!) De ha nem! Jaj annak a versnek, amelyiknél magyarázkodni kell! Hála a felettünk valónak, Tóth Elemér versei olvashatók, előbb a szívhez, majd az észhez keresi az utat. S ha Máraival kezdtem e könyvismertetést, hadd fejezzem be vele, átírva a kettőnk között lévő baráti kapcsolatra: „Egy furcsa vallomással tartozom magának (neked) : mielőtt nekiültem, hogy írok a verseiről (verseidről) valamit, ami egy kritikához hasonlít, elolvastam a könyvét! (könyved)... Bocsássa meg (bocsásd meg), tudom, ez nem szokás...”, mert a mi kis irodalmi berkeinkben, ha valaki nem tartozik egyik irodalmi kánonba se, annak a könyvéről csak nagy üggyel-bajjal lehet kritikát írni - s méginkább közöltetni! Az az író nincs, talán nem is létezik! És ha mégis, az sem számít, nem a mi kutyánk kölyke! (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2008) Gyüre Lajos Baranyovics Borisz Szerjozska szuflé című kötetéről NYELVBUTIK Ami első pillantásra szembetűnik Baranyovics Borisz Szerjozska szuflé című kötetén, hogy a könyvet kezünkbe véve a szerző személyéről a nevén kívül tulajdonképpen semmilyen kiegészítő információt nem kapunk. Az AB-ART Kiadó
