Irodalmi Szemle, 2008

2008/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: „...egy képzelt várudvar ... lovagi küzdőterén” (Tóth Elemér Tölgyek című verseskötetéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

„...egy képzelt várudvar ... lovagi küzdőterén”

Tóth Elemér Tölgyek című verseskötetéről

Az igazi vers értelme, célja, élete több mint a szép - az igazi vers intellektuális formába sűrített energia, magyarul: tett... Ugye, a vers ott kezdődik valahol, ahol szavakkal, emberi nyelvvel kifejezni már nem lehet többé - írja Márai Merényi Gyula Rosa Mystica című verskötetével kapcsolatban.Valahol ott kezdődik tehát a vers, ahol mint egy parányi rádium ott él a sorok között, elkezd animálni, s viszi az olvasót - mit viszi! - ragadja magával, nem hagyja nyugodni, tovább él benne — egyszóval újraéli a költő gondolatait, átéli ugyanazokat az érzéseket, amelyet az alkotó érezhetett alkotás közben. A jó versnek tehát ez az ismérve! Valami ilyesmit éreztem, amikor kézbe vettem Tóth Elemér Tölgyek című, a közelmúltban megjelent kötetét. Sokáig hallgatott - vagy hallgattatták - Tóth Elemért. Sokan már cl- parentálták, hallgatását, érzékeny lelkületét sértődöttségnek tudták be, nyelvének, magyarságának féltését félremagyarázták.És most íme, az új kötet egy kiérlelt, minden tekintetben magas szintű verstechnikával, mondandójának, témaválasztásának színskálájában gazdagabban tér vissza, s foglalja el a neki kijáró helyet hazai költészetünkben.

Verselésében új színt kap a feleségéhez írt szerelmes versek hangulata. Az öregedő költő múltidéző szonettjeiben újraéli a szerelmes pillanatokat, s a választékos nyelvezet, a szóképek csodás ereje élővé varázsolja a jelen múlandóságát. Mert lehet-e szebben mondán a kedvesnek hogy:

...Te voltál az éltető forrás, örökös fény, örökös sodrás — megsimogatlak vén kezemmel.

(Veled)

A szerelmes versek akár egy szonettkoszorút is képezhettek volna, ha a költő arra törekszik. Bizonyításként hadd álljon itt egynéhány verscím: például a Tavaszi varázs, Dal, Szerelem, Megkésett vallomás, melyben ilyen sorok vannak: „S bár kincseink közt akad pár hamis / kirostálták életünkből az évek... / Nálad nélkül már felényit sem érek!” De megtalálhatók a „hideg napok” versei is, amikor a játékos, vidám hangvétel a közelítő téllel egyre fagyosabbá válik: „Megyünk a télbe mind a ketten, / a hitünk talán még töretlen, / de csontjaik már csikorognak, / és nem tudjuk, mit hoz a holnap.”... „Szép játékot nemigen játszunk, / örökösen hideg az ágyunk, / s feketén szakad ránk az álom.” A költő Tóth Elemér betegségével egye