Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Aich Péter: Intelmek és tanulságok
Intelmek és tanulságok hoz semmi köze. Mint ahogy sok más tevékenységnek sem, amire (jobb híján és utólag) ráfogják, hogy attól szabad az ember. A nyolcvankilences váltás után merült föl olyan nézet, hogy most már a piros jelzésre is átmehetünk az úttesten, mert hiszen szabadok vagyunk. Ez persze véglet volt, de jól jellemzi a szabadság fogalmának teljes félreértését, pontosabban a szabadság és az anarchia összezavarását. Mert a szabadság elsősorban felelősséget jelent. Jellemző, hogy mindenki jogokat követel, már szinte fulladozunk tőlük, már azt sem tudjuk, miféle jog illet meg, de azért csak szorgalmasan tovább követeljük, felelősséget viszont senki sem kér, pedig egyik a másik nélkül nem létezhet. A természetben minden úgy működik, hogy egyensúlyban van, amint az megbomlik, a természetben minden arra összpontosít, hogy az egyensúly ismét helyreálljon. Márpedig a jognak és a felelősségnek is egyensúlyban kell lennie, mert ha nem így van, akkor nagy a baj, megbicsaklik a világ, meghasonlik. Ha tehát nem viselkedünk eléggé körültekintően, s valamilyen kedvtelésnek, szemléletnek túlzott mértékben adózunk, akkor annak rabjai leszünk, nem pedig szabadok, s erre könnyen ráfizethetünk. Másrészt nem egyedül vagyunk a világon, másokra is tekintettel kell lennünk. Az én szabadságom ott ér véget, ahol mások szabadsága kezdődik. Ha ezt elutasítom, hiába várom, hogy rám is tekintettel legyenek mások. A változást nem lehet meggátolni, az időt nem lehet megállítani, hiszen a növekedés és az idő múlása az élet törvénye. Viszont lehet ezt okos keretek között művelni, bölcsen irányítani, kerülve a túlzásokat, s több türelemmel viselni az élet dolgait. Ha viszont a fiataloknak az intelmeinket akarjuk útravalóul adni, elsősorban önmagunkba kell szállnunk, vajon elegendő szeretetet adtunk-e nekik, mert ez a legfőbb és legfontosabb útravaló, amit az életbe magukkal vihetnek. A szeretettel fölvértezett ember jobban tud ellenállni a különböző csillogó-villogó kísértésnek, jobban megbecsüli a szülői házban rárakódott hagyományokat, szokásokat, jobban megérti, mit jelent, ha több szempontból is az övéi között marad párválasztásával is, hogy így a folytonosság láncszemeként maradjon egyedi és eredeti. JEGYZETEK 1 Szent István Intelmei Imre herceghez, Kuruc Ágnes fordításában - a további idézetek is ebből a forrásból származnak 2 Ha ezt az etikát más vallásokkal vetjük össze, sokban hasonló, az egész emberiségre érvényes eredményt kapnánk, de ez már természetesen egy más téma. Mert, ha eleink történetesen nem a nyugati kereszténységet választják, az sem lett volna eleve jó vagy rossz, sokkal több múlik azon, az elfogadott identitás követelményeit milyen mértékben gyakoroljuk híven és becsületesen. 3 (Hét, 1990. július 20. 29. sz.) 4 L. uo.
