Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Aich Péter: Intelmek és tanulságok
Aich Péter tartott, a bolsevik önkény (szerencsére) már jóval rövidebb ideig. De nem csak időbeli különbség van: a török világ nem változtatott a feudális renden, míg a kommunista önkény bevallottan is egy merőben más világot kényszerített ránk. Annyira mást, hogy bár állandóan a népre hivatkozott, épp a nép által képviselt és továbbörökített értékeket (hagyományokat) rúgta föl, s igyekezett a helyükbe más, vörösre átfestett talmi aranyat csillogtatni. Európa ennek következtében kettévált — foltű- nőbben, mint azt a különböző keresztény vallások megtették. Közben az „istenes” nyugat is szekularizálódott, s a rendszerváltás után azt vehettük észre, hogy egy új, nyugati, pontosabban amerikai materializmus kerít hatalmába. Azelőtt a rágógumi és a Coca-Cola csak az áhított, szinte szentté avatott szabadság szimbóluma volt - most pedig idénydivattá vált, az eredetiség mákonya. Hova lesznek a régi, bevált értékek ebben a gyorsan változó időben, amikor azt véljük jónak, amit az üzlet érdekei újnak, eredetinek és természetesen nélkülözhetetlennek tüntetnek föl? Ennek nevében annyi bődületes ostobaság lát napvilágot, hogy a jó ízlésű ember már csak tehetetlenül bámul, és nem ismer a világra. De ez még hagyján, sületlenségek mindig születtek. A baj ott van, hogy e sületlenségek kerülnek a gyorsan terjedő hírek élére, sokan pedig azokat próbálják utánozni, azt gondolva, akkor eredetiek, s ezáltal válnak személyiséggé - és kerülnek a médiák címoldalára. Ez a pedagógia halála. Minden példa utánzásra ösztönöz ugyanis, a negatív példa is. Másrészt akár tetszik, akár nem, a nevelés a társadalom egyik legkonzervatívabb eleme: a fiataloknak azt adják az idősebbek tovább, amit jónak, időállónak tartanak, ami bevált, s túlélte a divat és a változás szeszélyeit. Rohanó világunkban azonban még a jó dolognak sincs elég ideje, hogy beváljon, időállónak bizonyuljon, mert egy új divat elsöpri. Hova lesznek tehát a bevált értékek gyorsan változó világunkban? Milyen intelmekkel lehet a fiatalok felé fordulni, hogy azokat el is fogadják, s tovább vigyék, ne pedig a pusztába kiáltott szó legyen az csupán? Vajon hitelesen hangzik-e, ha azt tanácsoljuk, hogy tanuljanak, mert a tudás a legnagyobb kincs, amit még elvenni sem lehet, miközben azt látják, hogy elég egy kis csavaros észjárás, úgy is meg lehet gazdagodni, nem kell ahhoz évekig az iskolával bajlódni, épp ellenkezőleg. Vajon hitelesen hangzik-e, ha azt mondjuk, legyenek becsületesek, amikor azt látják, hogy lopni-csalni érdemes, csak nagyban és ügyesen kell csinálni? Vajon hitelesen hangzik-e az intés, hogy legyenek toleránsak, mert úgy vívják ki mások tiszteletét, megbecsülését, amikor azt látják, hogy egoizmussal többre mennek? A szabadság és a jogok korát éljük. Úgy képzeljük, minél több jogunk van, annál szabadabbak vagyunk. És persze minél szabadabbak, annál boldogabbak. Nudista vélemény, hogy szabadnak érzi magát, ha meztelen - de persze gátlástalanul és fenntartás nélkül élvezi a fölöltözött társadalom minden előnyét, eszébe sem jut az őserdőbe vonulni. Nyilvánvaló az is, hogy az ilyen magyarázat csupán kifogás, amelynek az a küldetése, hogy valamilyen filozófiai alapot adjon a meztelenkedő másságának. Meg hogy l'art pour l'art más legyen. Mert ennek aztán a szabadság
