Irodalmi Szemle, 2008

2008/7 - Aich Péter: Intelmek és tanulságok

Intelmek és tanulságok máz gyakran valóban csak ködfüggöny, hogy el lehessen mondani a lényeget. Bár néha még az is bizonytalan. Arra int például, nehogy valakinek eszébe jusson a szo­cialista hatalom ellen fordulni (sic!), mert a hibákat úgymond csak demokratizálás­sal lehet helyrehozni. Mondja ezt akkor, amikor már Ceau§escu van hatalmon. Ez olyan hatvannyolcas, Dubcek-féle álláspont, csakhogy Balogh Edgár már tudhatta, hogy az nem működik. Vajon éppen azért mondta, mert tudta, s mert annak veszé­lyét látta? Nála csak úgy hemzsegnek a polgári humánumra utaló jegyek, amelye­ket gondosan kommunista frazeológiába rejtve mond el. Annyira becsületes, annyi­ra emberséges, hogy nem is érthető, hogyan keveredett ebbe a gátlástalan kommu­nista társaságba. A kommunista ideológia előszeretettel hangsúlyozta, mennyire nyitott ez a rendszer az új felé, ám ez csak addig volt érvényes, amíg saját hatalmi pozícióit ez nem fenyegette. Mert valójában ez egy megcsontosodott dogmatikus rendszer volt, ami éles ellentétben állt Balogh Edgár nyitottságával, aki egyértelmű­en valami teljesen mást értett a kommunizmus fogalma alatt, mint a hatalmat bitor­ló nagymenők. Milyenek tehát ezek az elemzett intelmek? Három eléggé eltérő világból kö­szöntenek ránk, ám ha jobban megnézzük üzenetük valódi tartalmát, azt tapasztal­juk, hogy alig különböznek egymástól. Az eltérések sokkal inkább a megfogalma­zásban rejlenek. Európai keresztény humánum sugárzik belőlük, sőt, olyan értékek, amelyek az egész emberiség számára pozitívak, követendők - időre, korra, vallás­ra, hagyományra való tekintet nélkül. Mint a mosoly, amely mindenkiben egyfor­mán rezonál. A kereszténység sikere éppen abban rejlik, hogy az Újszövetség leg­fontosabb üzenetére, a szeretetre épített. Tény, hogy a keresztények nem mindig tar­tották magukat ehhez, de az is, hogy kétezer év bizonyítja életképességét - függet­lenül attól, milyen időben, s milyen kultúrákkal kapcsolatban: a szeretet létünk el­engedhetetlen tényezője, s bár megnyilvánulási formái nagyon eltérőek, a megbe­csülésnek, igazságosságnak, türelemnek, toleranciának, kegyességnek, alázatnak stb. mégiscsak a szeretet a közös nevezője. Nem véletlenül idéztem most kizárólag olyan etikai fogalmakat, amelyek Szent István intelmeiben fordulnak elő. Azon kí­vül, hogy nemzetünk, kultúránk legősibb elvárásai a későbbi időkben is kinyomoz­hatok, follelhetők Kölcseynél, Aranynál ugyanúgy, mint a látszólag teljesen más vi­lágból szóló Balogh Edgárnál. Újabb, jobb intelmeket ma sem lehetne megfogalmazni - talán csak a hang­súly tolódna el némiképp, mert hiszen ma is változik a világ, nem is keveset. Az új körülmények más elvárásokat támasztanak - s egyúttal új félelmeket is ger­jesztenek. Az eltérések olyan méretűek, hogy azt már nem lehet a hagyományos ge­nerációs problémára fogni. Fölgyorsult ugyanis az idő, a változások túl gyorsak, s túl hirtelen, nyakra-főre váltják egymást. Most már nem csupán arról van szó, fia­talság bolondság, vagy a fiatalok meggondolatlanok, könnyelműek stb., mint min­dig évezredek óta, és hogy az idősebbek fölhördülnek azon, amit fiatal korukban maguk is elkövettek. Most már, sajnos arról van szó, az új jelenségek olyan gyorsa­

Next

/
Thumbnails
Contents