Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Aich Péter: Intelmek és tanulságok
Intelmek és tanulságok máz gyakran valóban csak ködfüggöny, hogy el lehessen mondani a lényeget. Bár néha még az is bizonytalan. Arra int például, nehogy valakinek eszébe jusson a szocialista hatalom ellen fordulni (sic!), mert a hibákat úgymond csak demokratizálással lehet helyrehozni. Mondja ezt akkor, amikor már Ceau§escu van hatalmon. Ez olyan hatvannyolcas, Dubcek-féle álláspont, csakhogy Balogh Edgár már tudhatta, hogy az nem működik. Vajon éppen azért mondta, mert tudta, s mert annak veszélyét látta? Nála csak úgy hemzsegnek a polgári humánumra utaló jegyek, amelyeket gondosan kommunista frazeológiába rejtve mond el. Annyira becsületes, annyira emberséges, hogy nem is érthető, hogyan keveredett ebbe a gátlástalan kommunista társaságba. A kommunista ideológia előszeretettel hangsúlyozta, mennyire nyitott ez a rendszer az új felé, ám ez csak addig volt érvényes, amíg saját hatalmi pozícióit ez nem fenyegette. Mert valójában ez egy megcsontosodott dogmatikus rendszer volt, ami éles ellentétben állt Balogh Edgár nyitottságával, aki egyértelműen valami teljesen mást értett a kommunizmus fogalma alatt, mint a hatalmat bitorló nagymenők. Milyenek tehát ezek az elemzett intelmek? Három eléggé eltérő világból köszöntenek ránk, ám ha jobban megnézzük üzenetük valódi tartalmát, azt tapasztaljuk, hogy alig különböznek egymástól. Az eltérések sokkal inkább a megfogalmazásban rejlenek. Európai keresztény humánum sugárzik belőlük, sőt, olyan értékek, amelyek az egész emberiség számára pozitívak, követendők - időre, korra, vallásra, hagyományra való tekintet nélkül. Mint a mosoly, amely mindenkiben egyformán rezonál. A kereszténység sikere éppen abban rejlik, hogy az Újszövetség legfontosabb üzenetére, a szeretetre épített. Tény, hogy a keresztények nem mindig tartották magukat ehhez, de az is, hogy kétezer év bizonyítja életképességét - függetlenül attól, milyen időben, s milyen kultúrákkal kapcsolatban: a szeretet létünk elengedhetetlen tényezője, s bár megnyilvánulási formái nagyon eltérőek, a megbecsülésnek, igazságosságnak, türelemnek, toleranciának, kegyességnek, alázatnak stb. mégiscsak a szeretet a közös nevezője. Nem véletlenül idéztem most kizárólag olyan etikai fogalmakat, amelyek Szent István intelmeiben fordulnak elő. Azon kívül, hogy nemzetünk, kultúránk legősibb elvárásai a későbbi időkben is kinyomozhatok, follelhetők Kölcseynél, Aranynál ugyanúgy, mint a látszólag teljesen más világból szóló Balogh Edgárnál. Újabb, jobb intelmeket ma sem lehetne megfogalmazni - talán csak a hangsúly tolódna el némiképp, mert hiszen ma is változik a világ, nem is keveset. Az új körülmények más elvárásokat támasztanak - s egyúttal új félelmeket is gerjesztenek. Az eltérések olyan méretűek, hogy azt már nem lehet a hagyományos generációs problémára fogni. Fölgyorsult ugyanis az idő, a változások túl gyorsak, s túl hirtelen, nyakra-főre váltják egymást. Most már nem csupán arról van szó, fiatalság bolondság, vagy a fiatalok meggondolatlanok, könnyelműek stb., mint mindig évezredek óta, és hogy az idősebbek fölhördülnek azon, amit fiatal korukban maguk is elkövettek. Most már, sajnos arról van szó, az új jelenségek olyan gyorsa
