Irodalmi Szemle, 2008

2008/7 - Aich Péter: Intelmek és tanulságok

badna, s már végképp nem föntről, paternalista álruhában, gondoskodás formájában represszív fenyegetésekkel ráerőszakolni az állampolgárokra. Az mindenkinek szuverén joga, milyen nyelven beszél, s ha nem képes, vagy nem hajlandó a többség nyelvét elsajátítani, az kizárólag az ő baja, s nem a többségé, nem az „államalkotó” problémája és kára ez. A diktatúra ismertetője, ha polgárait saját szolgáinak tekinti, egy demokráciában ez viszont fordítva működik, illetve működnie kellene - s ez a nyelvhasználatra is vonatkozik.

Egyértelmű: Balogh Edgár félti a kisebbségi magyar nyelvet, érdekében minden elérhető követ megmozgat - csak az a baj, hogy süket kövek azok, használhatatlanok voltak már annak idején, manapság pedig még kevésbé. Nem azért, mert megváltoztak a társadalom politikai tényezői, hanem egyrészt azért, mert a szocializmus kriptonacionalizmusa most teljes nyíltsággal, gátlástalanul tört felszínre, másrészt azért, mert egy szakírónak, ha komolyan érvényesülni akar, világnyelven (elsősorban angolul) kell tudományos eredményeit publikálnia. Kisebbségben ez tovább bonyolódik, hiszen a többség nyelve általában több lehetőséget nyújt a publikálásra, tudományterjesztésre egyaránt. Ami Balogh Edgár eszmefuttatásából e téren kimaradt (vagy ki kellett maradnia), az a szakíró (nyelvi) kapcsolata az anyaországgal. Mint tudjuk, a szocialista internacionalizmus erre már nem volt képes, manapság pedig az anyaországban mintha valóban végbement volna Trianon, néhány külhoni díszpolgárt kivéve. Magyar vonatkozásban ugyanis az a sajátosság érvényesül, hogy az anyaország vagy fölszippantja a kisebbségi sorból indulót, vagy nem vesz róla tudomást.

Visszatérve a csempészáruhoz: Balogh Edgár Intelmeiben kétféle típusát figyelhetjük meg. Az egyik az, amit az elvtársak kötelezően elvártak, s amit úgy kellett ragozni, hogy annak alapján valódi mondanivalóját is becsempészhesse az ember. Ami Balogh Edgárnak mondanivalója van, abból rendre áthallik a polgári eredet. Kénytelen is magyarázkodni emiatt eleget. Vágyálmai, szalonkommunizmusa is keresztény polgári énjének alapjaiból táplálkozik. De közben tényleg megváltozott a világ. Furcsa volt tapasztalni, hogy a magát materialistának mondó marxista közgazdaság tulajdonképpen idealizmusból élt, s hogy az idealistának csúfolt kapitalizmus sokkal materiálisabb. Végül csak úgy lehetett a kommunista blokkot tönkrefegyverezni, s ebben a néhai Reagan elnöknek máig nem eléggé méltatott érdeme van. Át is vettük sürgősen ezt a nyugati materializmust: ma már a fiatalok nem elsősorban tanulni akarnak (amire Balogh Edgár is int), hanem meggazdagodni (mert most már azt is lehet, ugye). A tanulás egyébként is polgári, s nem proletár igény: amint egy proletár akár csak egy szakmát tanul ki, máris nem proletár. Sorra vehetjük úgy a dolgokat, s mindig oda lyukadunk ki, hogy Balogh Edgár intelmei tulajdonképpen nem kommunista fogantatásúak, nem kommunista, hanem polgári-keresztényi értékrendet nyújtanak, emberi és emberséges szempontok alapján. Mert kitér például a szexualitásra is. De vajon mi a kommunista szexualitás? Ugyan miféle osztályszempontot lehet itt érvényesíteni? Az egész kommunista szóvirághalAich Péter