Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Aich Péter: Intelmek és tanulságok
Aich Péter ták. Ez a teljességgel téves, s ráadásul bűnös rendszer furcsa mód olyan tiszta embereket is produkálni tudott, mint Balogh Edgár. Persze, ami őt és a hozzá hasonlókat megfogta, az eredetileg nem kommunista ötlet volt. Az egyenlőséggel (Isten előtt) már az Ótestamentumban (majd az iszlámban is) találkozhatunk, a demokráciát még azelőtt a görögök találták föl, az igazságszeretet, a munka becsülete pedig, amiről a kommunisták csak papoltak, de sosem érvényesítettek igazán, ősi emberi vágy és erkölcsi kérdés. A fogalmak tartalma természetesen a kortól függően változott, ám homlokegyenest eltérő fölfogás azért ritkán fordult ejő. De mire int Balogh Edgár? Azzal kezdi, amit már Arany is mondott: maradjunk emberek, őrizzük meg hitünket, s legyünk optimisták - mindezt persze, kommunista frazeológiába burkolva. Olyan elvárások ezek, amelyek a szocializmus idétlen építésekor csak nehezen valósíthatók meg, gyakorlatilag ez vörös variánsban nem is létezhetett, legföljebb Balogh Edgár-i idealizmussal. Mert azért szögezzük le: Balogh Edgár naiv hittel volt kommunista, nem karrierizmusból. Az embernek gyakran az a benyomása, mindezt épp azért mondja, mert látja, hogy a kommunizmus reális gyakorlata normális embernek elveszi mindentől a kedvét, s ha annak ellenére küzd, hiábavaló az. Ám Balogh Edgár mégis arra bátorítja a fiatalságot, legyen aktív, öntevékeny, szervezkedjen, csak ne vigye ezt túlzásba, s szolgálja a népet. Ez is olyan burkolt féltés, hogy óvatosan a testtel, gyerekek, nyársra húznak, ha nem a megfelelő szóhasználattal magyarázkodtok. Maga a gondolat nem új, már Kölcseynél is föllelhető. Amikor a családalapításról szól, tulajdonképpen visszanyúl Szent Istvánhoz, ahhoz, amit királyunk az idegenekről mondott. A családon belül mégis más ez. Alapvető fölfogása lényegében szintén polgári (hivatalosan a kommunisták is ennek szigorúan erkölcsös, prűd változatát vették át), ami ettől eltérő, az, hogy nem ismer osztályhatárokat (s ez, Balogh Edgár kisebbségi, értelmiségi helyzetét ismerve, nem a proletárok előnybe helyezését, hanem a középosztály védelmét jelentette), s logikusan nemzetiségi határt sem. Ez az, ami a Szent István-i helyzettől a leginkább különbözik. Idegen kisebbség befogadása a többségi feudális országba azonban lényegileg tér el a kisebbség beolvadásától a többség nemzetállamába. Ezt semmiféle szocialista internacionalizmussal vagy akár kozmopolitizmussal nem lehet „újraértelmezni”. A család - templom - iskola szentháromsága az alapja egy (kisebbségi) nemzet egyéni és társadalmi túlélésének. Minden (többségi) soviniszta és nacionalista igyekezet ezt próbálja megtámadni, megbontani, szétzülleszteni bármi áron, bármi módon. A nemzetiség fólhígítása családon belül nem egyedülálló, ez természetes folyamat, ám a kisebbség számára egy bizonyos határon túlmenően végzetes lehet. Ennek nyilván Balogh Edgár is tudatában volt. A templomot egy kommunista diktatúrában nehéz lett volna nyíltan védeni, ám a magyar kisebbség nemzettudatát a szocialista internacionalizmus nevében igen. Ez a nemzetiségi határtalanság a családban is inkább nyugtatásnak hangzik, mint követendő példának. Burkoltan a középosztályt is támogatja (ami nem csoda, hiszen ő maga is értelmi
