Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Aich Péter: Intelmek és tanulságok
Intelmek és tanulságok tóinak) kegyének van kitéve, Kölcsey viszont igen, mivel ő általános érvényű emberi (polgári) értékeket kívánt közvetíteni. Egy jobb, egy szebb világért kell küzdeni még akkor is, ha „nemcsaka végrehajtás bizonytalan, de a hála is”, mert „háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik”. A szemlélet tehát egyértelmű: Szent István is, Kölcsey is a köz érdekében sürgeti a pozitív tettet - az egyik a vis maior, a másik a vis minor szempontjából. Ez a polgári betyárbecsület mindvégig fontos tényező Kölcseynél: az ember maradjon az, ami, becsületesen, alakoskodás nélkül. Ez u- gyan nem a tömeg erénye, ám Kölcsey különbséget tesz a nemzet és a sokaság (tömeg) között. A nemzet itt nem a nemességet jelenti, a sokaság ugyanis szerinte alkalmi érdekközösség. Más kérdés, mennyire helytálló ez a mai, populizmusnak, tömeges agymosásnak kitett nép esetében. Kölcsey optimizmusa, hite minden reális borúlátása ellenére lebilincselő. A pozitív eredményeknek meg kell érniük, s ahhoz idő kell: „a bölcs késő öregségében is elülteti a fát”, mert hiszen „szerencsétlen volna, ki foltokat látván a napban, annak fényességét nem ismerné meg”. A fényességet fölismerni - ahhoz is képesség kell, s Kölcsey mindig újra s újra ösztönöz arra, hogy az ember tökéletesítse magát, hogy aztán jobb képességgel szolgálhassa a közt. Jellemző, ahogy ezt érti: önmagunknál kell kezdeni, saját környezetünkben. Ugyanakkor a köz szolgálata nemcsak lehetőség, erény, hanem kötelesség is: „közdolgokban hallgatni, hol káros vélemény vagy tett nyilatkozik, hű polgárnak nem szabad”. Természetesen meg kell különböztetni a jót a rossztól, a hasznosat a károstól: a valót keresni kell, s ehhez kritikai szellemre van szükség, a jóhoz pedig meleg szívre. Olyan általános emberi tulajdonságok ezek, amelyek bárhol a földkerekségen pozitiv fogadtatásra találnának. Kölcsey a vallással alig foglalkozik, a keresztény értékrenddel annál többet - olyan értékekkel, amelyek nóta bene más vallásrendszerekben is érvényesek. Mert végső soron nem azon múlik, hogy az igent vagy nemet fejünk intésével vagy bólintásá- val jelezzük-e, hanem azon, amit pozitívan, s amit negatívan értékelünk. Ezek az értékek egyébként Arany JÁNOsnál is megjelennek, bár nem olyan részletesen, hanem versbe tömörítve. Amit ő fiának intelemként örökül hagyhat, az elsősorban becsülete, feddhetetlensége. Tudja ugyan, hogy azt úgy általában nem sokra tartják s nem vásárolható azon semmi - se telek, se kenyér; ám Arany számára ez a tiszta emberség mégis a legfontosabb - a hit mellett, mert hiszen arra buzdítja fiát minden versszak végén, hogy „ imádkozzál, édes gyermekem Számára a tiszta lelkiismeret és őszinte istenhit az a mentsvár, amely minden nehézségen átsegít, amely alázatra, türelemre, szorgalomra, reményre ad erőt s ihletet. A Fiamnak című versen kívül csak Domokos napra című verse mond többet közvetlenül e témában, kiemelvén azt, ami Kölcseynek is fontos: szolgálni a hazát. Ám Aranynál - csakúgy, mint Kölcseynél - elsősorban az emberi tulajdonságok számítanak, ez az, ami emberi mivoltunknak, erkölcsünknek, tetteinknek alapja, ami a közösség érdekében fölvállalandó cselekedetek mérlege és kritériuma. Mindamellett Szent István, Kölcsey, Arany fölfogása, elvárása sok rokonságot mutat, egyazon értékrendből indul ki.
