Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Aich Péter: Intelmek és tanulságok
Aich Péter séget soviniszta kirohanásokra, a kisebbségben élők hazafölfogásáról már nem is beszélve. Ha a hazaszeretet egy politikai párt függvényévé és kötelezővé válik, elveszti eredeti értelmét, és demagóg közhellyé degradálódik. Kölcsey intelmeit bölcsen azzal kezdi, hogy az erényeket zsenge korunk óta kell elsajátítani és gyakorolni, különben nem válnak vérünkké. Régi fölismerés ez, primitív majomszeretetünk, a nevelésnek gyakran csak anyagi oldalát tudomásul vevő szemléletünk, sajnos, számtalanszor feledteti ezt velünk. Fontos erény Kölcsey szerint a szorgalom is, amit elsősorban a tudás elsajátítására kell fölhasználnunk jó „ítélet és ízlés által” vezérelve. S ez bizony egy életre szóló feladat, hiszen „ki szüntelen előbbre nem törekszik, az hátramarad”. Ez a valódi és álfejlődésnek egyaránt kulcsszava, Janus-arcát azonban csak a konzumtársadalom mutatta meg igazán. Mintha ezt előre sejtette, tudta volna, költőnk ugyanakkor óva int arra, hogy ezt a törekedést ne kritikátlanul tegyük: Jaj a nemzetnek, mely írott parancsokat némán olvas, s vakon engedelmeskedik! ” Kölcsey elég általánosan fogalmaz, véleménye „bárki másra” vonatkoztatható. Ám ha a „nemzet” fogalmát egyszerűen „kevésbé informált” tömegre változtatjuk, föltűnően aktuálissá válik megállapítása. Önmagát tagadná meg, ha nem figyelmeztetne a nyelv fontosságára, jó elsajátításának szükségességére. Véleménye szerint a konyhaszint, persze nem elég, s nem elég az egy anyanyelv ismerete sem. Ebben - és másban is - képességeinknek megfelelően a maximumra kell törekednünk, hogy a „ hazát és emberséget” boldogíthassuk - ne csupán szóval, hanem tettekkel: „tégy minden jót, ami tőled telik, s mindenütt, hol alkalom nyílik, s hogy minél nagyobb sikerrel tehess, lelkedet eszközökkel gazdagítani szüntelen igyekezzél ”. Nos, ez elég egyértelmű üzenet. Kölcsey kérlelhetetlen: a kisebb tehetség sem ad fölmentést a kötelességek alól. Ugyanakkor igyekeznünk kell kitűnni: az ítélet és az akarat ereje által. De még ez sem elég, mivel az egyén nem képes mindenre, viszont ,,egyesített erőknek a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges Az intelmek lényegében a pozitív motivációk sorozata: mit, hogyan tégy, s mitől óvakodj. Ez utóbbi azonban már nincs meg a negatív jelenségek fölsorolása nélkül. Míg Szent Istvánnál ez még csak említés formájában jelenik meg, Kölcsey már nem rejti véka alá véleményét az emberek többségéről, a tömegről („az emberek legnagyobb része saját fejével nem gondolkozik” stb.), s e tekintetben ugyanígy nem változott semmi, miként az általa fölsorolt erények elvárásában sem. Örökzöld aforizmák gyűjteményét lehetne összeállítani a Paraneisisből: „eszed járjon előbb nyelvednél s tettednél”, „bölcsesség és okosság között különbséget tégy'", „az elpalástolt való s a pártfogás nélkül veszélybe süllyedt igaz gyalázatára válik a nemzetnek”, „a pórnép ítélete a szerencse után jár”, „ellenség és ellenkezés nélkül az egész természetben semmi nincs” - hogy csak néhányat említsünk. Vagyis a Himnusz költője pontosan tudta, milyen a tömeg ízlése, reakciója, ám azt nem tartotta mérvadónak („a sokaságért híven munkálkodj, de ítéletével ne törődjél ”). Szent István ilyet persze nem mondhatott, egy politikus mindig is támogatóinak (válasz
