Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Aich Péter: Intelmek és tanulságok
Intelmek és tanulságok tagok ellen, ám ez a modem, újjáéledő nacionalizmus korában, valamint az egyesülendő Európa idejében új dimenziót kapott. Legújabb történelmünk egyik legfontosabb követelménye éppen a tolerancia. Erről lehetne vitatkozni, vajon helyénvaló-e minden viszonylatban (s itt nem kizárólag az embertelenség, a fasizmus, hanem a kommunizmus bűneire is gondolok, s az ilyen jellegű bűnök bocsánatára), az viszont egyértelmű, hogy e követelmény szintén keresztény fogantatású (szeresd felebarátodat - Mk 12,31, Róm 13,9), s hogy egyet jelent a Szent István-i jóakaratú kegyességgel. Első királyunk intelmei tehát egyértelműen keresztényi értékrendből indulnak ki, s olyan erkölcsi elvárásokat tartanak követendőnek, amelyek - mivelhogy keresztény hagyományokon alapuló keresztény kultúrával rendelkezünk - máig érvényesek.2 Ezért is őrizték meg aktualitásukat, sőt, bizonyos viszonylatban még időszerűbbek is, mint valaha. Nem csekélység, hogy egy évezred múltán még mindig van mondanivalójuk ezen intelmeknek. Akad ott persze a saját korának áldozó kitétel is - ilyen például az a tanács, hogy „naponta nagyobbítsd országodat", ami a jobb, gazdagabb élet akkori föltétele volt, s ami katonai hódítással, tehát mások rovására történt. Az ilyenről ma már teljesen más nézeten vagyunk, a nagyobbítást másképp képzeljük el, bár nem föltétlenül úgy, ahogy azt a nemzetközi trösztök gyakorolni igyekez(né)nek. Ám a jelentől messze vagyunk még. Az új körülmények a feudális Magyar- ország polgárosodásakor szintén megteremtik a maguk követelményeit. S ezeket is meg kell fogalmazni, kifejezni. A feladatot Kölcsey Ferenc végzi el Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című munkájában. Sokkal bővebben fejti ki nézeteit, elvárásait, mint Szent István király, s bár egy más korban, s nem egy trónörökösnek, hanem az ifjabb nemzedék (család)tagjához címezve, mégis emberi elvárásaiban, erkölcsi szinten nagyon hasonló értékek jegyében. Hatalmi kérdések nem zavarják köreit, ehelyett jóval többet foglalkozik hazafiassággal. Kölcsey korában ez azért némileg mást jelentett, mint manapság, s tulajdonképpen csak a nemességre korlátozódott. Számára a hazaszeretet olyan erény (egyúttal azt is megmagyarázza, ez alatt mit ért), amely önfeláldozással jár, „megtagadásával önhasznunknak, s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölségünk elnémításával". Mai énközpontú, haszonra, nyereségre összpontosított világunkban ez legföljebb választási szlogennek tűnik, nem pedig valós, használható értéknek, amit komolyan kell venni. Kölcsey elvárásai amellett, hogy emberségesek, emberiek és erkölcsi szempontból sokban hasonlítanak István elvárásaihoz, lényegében már a polgári világot tükrözik. Nem egy világpolgári, tehát sehova sem ténylegesen kötődő értékrendet, elvet, hanem egy konkrét országhoz kötött hazafias polgári világot, hiszen „a társaságban született ember nem önmagáé Ezt manapság inkább kényszeredetten vesszük tudomásul, mások együttműködését, segítségét jogként, sőt kötelességként értelmezzük, s nem kölcsönösségen alapuló emberségként. A haza is más dimenzióba került, hiszen a hazafiasságot már régen nacionalizmusra cseréltük, a Szent István-i kegyes
