Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Luisa Castro: Fenékbe rúgás (novella) Gálik Ivett fordítása
Fenékbe rúgás Olyan furcsa volt az egész.... Senki azelőtt nem rúgott fenékbe. Lola 1990-ben azon a napon halt meg, amikor éppen Portugáliából jöttem haza kocsival. Nem ez volt az első utam Portugáliába. Korábban már jártam ott egy santiagói barátommal, de akkor vonattal mentünk. Emlékszem, azt mondtam neki a vasúti kocsi fülkéjében „Nekem fontos a lelki kötelék.” Fogalmam sincs, miről beszélgettünk, amikor ez előjött. Rögtön el is fogott a szégyenérzés, mert tudtam, hogy ezt nem kellett volna mondani. Ha azzal a bizonyos barátommal voltam, sokszor megesett, hogy nem megfelelő szavakat használtam, mert szókincse rendkívül korlátolt volt, és nagyon rendszerezett. A lelki kötelék kifejezés nem tetszett neki, mint azt rögtön sejtettem. „Lelki kötelék... ez szinte vallásos tartalmú, túlzottan fennkölt kifejezés,” mondta. „Mondjuk inkább: barátságok, ismeretségek.” Igen bosszantó volt a modora. Folyton bírálta bármi csúszott is ki a számon, így nem lehet beszélgetni. Inkább elhallgattam. Sosem voltam válogatós a szavakkal. Úgy használom őket, ahogy kedvem tartja. Aznap, amikor Lola meghalt, szintén Portugáliából hazafelé tartottam, de a saját kocsimban, Jüannal a mellettem levő ülésen. Hallgatásaink rettentő hosszúak tudtak lenni. És ijesztőek. Juan csendben tudott maradni istentudja mennyi ideig. Valami földöntúli öröm mosolya lebegett folyton az arcán, ami olykor teljesen kikészített. Mindig kopott fehér munkanadrágot viselt és az összes otthoni bútorát ő készítette fából. Nekem is készített a háromezemyi könyvem számára egy könyvesszekrényt fenyőfából. Láttam őt egyszer szorgosan dolgozni a szekrényen és megkérdeztem, mit csinál. A könyveim úgy három hónapig voltak a polcokon, és csak akkor egyetlenegyszer láttam Jüant felbőszülni, amikor észrevette, hogy a könyveimet megint a régi dobozokba dobálom. De előtte még elmentünk együtt Portugáliába. Amikor átléptünk a határon és megérkeztünk Verínbe, akkor tudtam meg anyámtól. „Rossz hírem van,” mondta. Megálltunk egy étteremnél, hogy felhívjuk anyámat. Soha senkitől nem hallottam még ezeket a szavakat. Még csak eszembe sem jutott megkérdezni tőle, mit Luisa Castro
