Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2008 - Kubička Kucsera Klára: Kozmikus és biológiai összetartozás... (Lipcsey György a Posonium Művészeti Életműdíj kitüntetettje)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2008 Utószó Machnyik Andor Csallóköz c. könyvéhez. In Machnyik Andor: Csallóköz. Pozsony, Kalligram, 1993, A telepítéspolitika a magyarkérdés megoldásában Csehszlovákiában (1945-1948). Agrártörténeti Szemle, 37. évf. (1995) 183-189. p. Magyarok Csehszlovákiában. In Hanák Péter (szerk): Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Pécs, 1997, 475-485.p. A belső telepítés Szlovákiában (1945-1949). Irodalmi Szemle, 39. évf. (1996), 7-8. sz. 63-72. p. Magyarok Csehszlovákiában 1945-1948 között és a történeti források. In Bárdi Nándor (szerk.): Források és stratégiák. Csíkszereda, 1999, 422-431. p. A belső telepítések 1945 után. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 1. évf. (1999) I. sz. 35—44.p. KUBlCKA KUCSERA KLÁRA Kozmikus és biológiai összetartozás... Lipcsey György a Posonium Művészeti Életműdíj kitüntetettje Művészettörténészként 1987 óta követem Lipcsey György munkásságát és életének, művészetének fejleményeit. Az emberi fajban sokfajta típust, különbséget és hasonlóságot tartunk számon. De talán a leglényegesebb, ami mind a múltban, mind a jelenben is a leginkább elősegíti és egyben akadályozza az emberiség magasabb szintre való jutását - a lényeges minőségi és mennyiségbeli különbség a tudatos és a tudattalan emberek között. Nem fogom ezt most részletezni a tudat különbözü kategóriáival és ezek lélektani értelmezéseivel. Minden emberi lény identitása a saját tudatában rejlik. Sokan nem figyelnek a „belső hang”-ra és a „betáplált” társadalmak irányítói megtesznek mindent azért, hogy ne is figyeljenek, mert akkor kevésbé idomíthatok és kicsúsznak a hatalom kezéből. Ez alól a művészek sem képeznek kivételt, csupán az arány a két pólus között változékonyabb. Lipcsey Györgyöt tudatos embernek tartom, amióta csak ismerem. Tudatában volt annak, hogy szobrásznak született - már akkor, mikor még nem is volt szobrász, és annak is, hogy az élet időtartama rövid ahhoz, hogy elpazaroljuk az időt másodrendű dolgokra - azokban az éveiben, mikor életének múlását még nem évtizedekben számolta. Tudatában volt, hogy mit mikor kell elkezdeni és befejezni, mit kell megtennie önmaga megvalósulásáért és mit a közösségért, amelyhez tartozik. 1995-ben megjelent monográfiájának bevezetőjében a következőket írtam: „Nem tudom elképzelni Lipcsey György tehetségének kiteljesedését idegen környezetben, emigrációban, vándormadárként.” (Mai nyelven - nomádként.) Lipcsey György otthon él. Ő is így akarta, a sors is így hozta. (Egy 1987-ben készült interjúban kifejezte dilemmáját,, vajon Hegyétén vagy Dunaszerdahelyen telepedjen-e le.) Ez a tény mélyen benne van minden munkájában, minden tettében. Ezért türelmes és nem agresszív. A saját igazában él, állandó kapcsolatban azzal a közösséggel és tájjal, amelyben és amelyből felnőtt. Az elvándorlóknak mindez nosztalgiát jelent, az otthon élőknek ez a jól ismert valóság. Nemcsak a szülőföld szeretetéről van itt szó - mindez kozmikus és biológiai összetartozás is.
