Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - JUBILÁNSOK - Duba Gyula: Az Iródia évtizedei (A mozgalom megalakulásának 25. évfordulójára)
JUBILÁNSOK tünk által megszerkesztett kéziratokat, műveket is, valószínűleg százas nagyságrendekben kellene gondolkodnunk. Végezetül pedig csak annyit, hogy állítólag ha a műfordító dolgozik, írót temet magában. Nagy a gyanúm, hogy ez a szerkesztőre is érvényes: a szerkesztő tulajdonképpen az írók négere, s ő is minden kézirat megdolgozásával eltemet szerzői magából egy darabot. S ha valaki egyszerre műfordító és szerkesztő, akkor a munkájával két szerzőt-írót temet. F. Kováts Piroskát mi, íróknak mondott barátai, kezdettől potenciális írónak, kollégánknak tudjuk. Aki ha akarna, nem akármilyen író lehetne, csak valami rejtélyes oknál fogva nem akar az lenni. Isten éltesse még sokáig a műfordító-szerkesztő-írót, kedves kollégánkat. Tőzsér Árpád Az Iródia évtizedei A mozgalom megalakulásának 25. évfordulójára A közelmúlt megtanított, hogy korunkban negyedszázadnyi idő már történelem. Ennyi idős az Iródia-mozgalom, pontosabban ennyi ideje alakult. Kezdeteire és belső életének az ismertetésére nem vállalkozhatom, tőlem avatottabbak majd megteszik. A vele kapcsolatos élményeimet, benyomásaimat azonban talán érdemes elmondanom. Ily módon hozzájárulhatok néhány gondolattal a mozgalom ünnepéhez. Kezdetben csak annyit tudtam róluk, hogy Érsekújvárott a városi Csemadok támogatásával kezdő irodalmárok találkoznak és értekeznek versről, prózáról, az írás szakmai kérdéseiről, művészetről. Hodossy Gyula vezetésével szerveződtek. Mégis inkább ösztönösnek tűnt fel munkájuk, elemi megmozdulásnak, a nyugtalan fiatal természet kezdeményezésének, s talán éppen ebben volt ereje és vonzása. Nemzedéki megmozdulásként bizonytalanságában valami újnak az akarása s talán születése tudatosodhatott, értették egymást. Egy-egy alkalommal félszáz körüli résztvevő is összejött. S hogy milyen volt mégis a programjuk? Erre vonatkozóan a Csehszlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004 című műből, (Madách-Posonium Kiadó), Szeberényi Zoltán szócikkéből idézek. „Mintegy negyven főt számláló ambiciózus ifjú irodalombarát és kezdő tollforgató közös leleményként elfogadta az idők távlatában irodalomtörténeti jelenségként regisztrált mozgalom nevét, amely az író-óvoda, az írás, az irónia, a paródia, irogatás, iroda, íródiák stb. szavak szellemes és találó hibridje. Már az első találkozáson megfogalmazták és elfogadták azokat a szempontokat, célokat és feltételeket, amelyek közös tevékenységüket laza keretbe foglalták. Egy rövid idézettel érzékeltetni próbálom »alapszabályuk« lényegét: »Az Iródia nem tévedhetetlen, ezért tartózkodik rugalmatlan elvek, szentenciák, dogmák, örökérvényűnek vélt elméletek kijelentésétől és vállalásától. Az
