Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - Varga Imre versei (Egy diáklány levele, A placentacsoport-ból, Szerelmi végrendelet, Viviane elhagyja Merlint)
Varga Imre versei Kertedben a fehér liliom hogy gyűlöli az arcodat! És megrontja öled a mező, Hajad a hold letarolja. Mondd, lehet-e majd védelmeződ, Ha léted a halál zsoldja. Hisz terméketlen minden szépség, Ha csak önmagába zárul. Ha vagy a világ ellen vétség - S csak a sírt kapod hazádul. Ami benned jó és nemes volt, A teremtés visszavonja. Maradsz majd zörgő és beteg csont. A volt dáma: mások rongya. Mit adni kaptál, kuporgattad. Alkuba vitted a tested. S én mennyit szenvedtem miattad. Közönnyel várom elested. Ha eltűnök s már nem lesz nemünk, Belém halsz, majd te is akkor. Hideg kövön lesz a nevünk. S nézzük egymást: csillag s vackor. Viviane elhagyja Merlint Zöld érzésekkel folgyürődik a mélyben s alám zúdítja dombjait Fehér csorgásokon szurkos ereken át forogva zuhanva a vágyból a közös ágyból Színeken át s hangokon át majd hazaérek De hát otthonom minden ha nézlek tudásom és szavaim a belőle szállingózó részek Szétrobbannak odalent a megőrült lombok a sárló rózsák szétfröccsennek fentről az égi formák
